Civilek az élőhelyvédelemben

Vecsés a főváros szomszédságában található agglomerációs település, amely a régészeti leletek alapján már több ezer éve emberi lakhelyül szolgált, de az elmúlt mintegy 200 év az, ami gyökeresen átalakította az itteni tájat. Azonban az átalakítás azóta is tart, egyre kisebb teret hagyva az egykor nagy területen kiterjedt, a térségre jellemző vizes élőhelyeknek.

Vecsés környezete egy hatalmas, az Alföldön és a Duna közelében kialakult vízjárta vidék része volt, ahonnan a 19. századi folyószabályozások során tűnt el a legtöbb víz, hasonlóan hazánk más vizes élőhelyeihez. Ma, főként a klímaváltozás miatt már azért sokan értik, mekkora baklövés volt a Kárpát-medencébe érkező vizet innen gyorsan elvezetni, de talán még vannak megmenthető területek. Ezeken fennmaradt a folyószabályozások előtti élővilág egy-egy kis része.

A Pesttől délre eső régióra jellemző, hogy viszonylag kis mélységben (8-12 méter) olyan agyagréteg található, amely vízzáróként megtartja a Duna jégkorban elterült üledékeibe érkező vizet. Ez volt az, ami lehetővé tette, hogy kialakuljon az időszakos vízborítású területek, az úgynevezett turjánok láncolata, amelyek az Alföld e régiójában egykor összefüggő élőhelyet jelentettek. Míg a mélyebben fekvő területeken lápos környezet alakult ki, addig a kissé magasabb hátakon homokpuszta – e két élőhelytípus együttesen tette igazán egyedivé és rendkívül sokszínűvé a térség élővilágát, amelynek mára csak apró foltjai maradtak meg.

Vecsés határában a civileknek már sikerült egy ilyen foltot, egy rendkívüli gazdagságú rétet helyi védettség oltalmába helyezni, ahol több ezer tő, a vizes élőhelyhez kötött kosbor nő. Emellett a gazdag növényvilágot gazdag rovarvilág is övezi, és erre épül rá a terület madárbősége. No de mi lesz a jövő? A Vecsési Madárles civil csoport egyik alapítójával, Kiricsi Ágnessel beszélgettünk.

Jelenleg a térségben egymást érik a logisztikai központok és ipari parkok, az ezekhez vezető utak sokasága drasztikusan feldarabolja az egykor egységes tájat. Itt a Liszt Ferenc Repülőtér, erre vezet az M0, számos főút, autópálya, és itt a legújabb adalék: a vecsési kőolaj is, de már startra készen várnak a következő építkezések is. Mindezek ellenére rendkívül gazdag madárvilág fogadja azt, aki nyitott szemmel jár. Vecsés például a szalakóta hazai elterjedésének északnyugati pereme.

„2020 tavaszától tudatosan figyeljük a város és környékének madárvilágát. Miután felfedeztük az értékeket, aggódni kezdtünk ezekért a védett és fokozottan védett madarakban gazdag területekért. Elgondolkoztunk rajta, hogyan lehet megőrizni ezeket az élőhelyeket a folyamatos beépítések mellett. Egyik lehetőség, hogy megpróbáljuk elérni a terület védetté nyilvánítását. Alapítótársam, Lengyel Hajnalka elkezdett a réten, ahol ezekkel a madarakkal találkozhatunk, olyan védett növényeket keresni, amelyekre a védettséget alapozni lehet” – mesél az indulásról Kiricsi Ágnes.

„Miután több ezer tő kosbort találtunk, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságának szakembere kijött számlálni, majd orchidea-szakértők is felmérték a területet. Mocsári kosbor, hússzínű ujjaskosbor és pompás kosbor él a réten. A védetté nyilvánítási kérelmet ez alapján indítottuk el.” Kiricsi Ágnes hozzátette, időközben kiderült, hogy már 25 évvel ezelőtt elindítottak egy védetté nyilvánítási folyamatot a kosboros területre, de az valahol elakadt, nem valósult meg.

Ráadásul korábban voltak más orchideafélék is Vecsés környékén, például a fokozottan védett pókbangó, ám azok az élőhelyek már megsemmisültek. Bár itt csupán egyes növényekről van szó, ezeken alapul egy terület élővilága.

„Az adatok rendszerezésében, és a jogszabályoknak megfelelő kérvény elkészítésében rengeteget segített csoportunk tagja, Kondri Ádám. Kétéves egyeztetési folyamat zajlott az önkormányzattal, melynek végén kompromisszumos megoldás született: az eredetileg javasoltnál ugyan kisebb terület, de legalább a Kosboros-rét helyi védettséget kapott” – mondja Kiricsi Ágnes.

Ebben az igen alapos felkészültség, a terület felmérése során készített fajlista hatalmas szerepet játszott. Csak madárból jelenleg 179 megfigyelt faj szerepel a vecsési madárlesők listáján, ezekből 12 faj fokozottan védett!

Számos rovarfaj kötődik meghatározott növényekhez (a közkedvelt lepkék esetében ilyen az adott faj tápnövénye) vagy növényi közösségekhez, a madárvilág pedig e rovarokkal táplálja utódait. Emellett a madarak számára kettős célt szolgálnak például a fák is, amelyek részint egyes rovarok táplálékát nyújtják s ezzel a madarakat is etetik, másrészt fészkelési lehetőséget adnak. A Vecsési Madárles tagjai emellett mesterséges odúkkal is segítik számos faj fészkelését.

Nem minden esetben pozitív dolog azonban, ha gyarapodik egy-egy madárfaj helyi állománya.

„Az elmúlt két évben feltűnt, hogy barna rétihéjából egyre több pár fészkel a mi kis nádasainkban, lassan minden nádas foltra jut egy pár. Szakemberektől azt az információt kaptuk, hogy ennek az a rengeteg építkezésnek az oka, amelyek hatására pár hónap alatt a semmiből nőnek ki elképesztő méretű raktárcsarnokok. A madarak, amikor visszaérkeznek telelőhelyükről, emiatt már nem találják korábbi fészkelő területüket, és a legközelebbi alkalmas élőhelyre mennek. A barna rétihéja szempontjából főleg a Vecsés és Ecser közti logisztikai központok építkezései a lényegesek, ezek veszik el a madár élőhelyét” – mondta el Kiricsi Ágnes.

Van néhány olyan mocsaras terület errefelé, amelyek ugyan védettek, ám körbeépültek, és elveszítették élőviláguk jelentős részét. Ami talán még működhetne, az pedig a vizét veszíti el. Itt van például a jól ismert és védett Merzse-mocsár, ahol a víz hiánya és a környezet átalakítása, a körbeépítések miatt is sérül az élővilág. Kiricsi Ágnes szerint ezek az építkezések olyan gyorsan zajlanak, hogy a Google térképein sem látszik még a nyomuk.”

Azzal, hogy sikerült elérni a védetté nyilvánítást, a Vecsési Madárles nemcsak a madarak szerelmesei számára biztosított megfigyelni valót, hanem e helyszín lehetőséget teremt természetvédelmi oktatásra is. Tavasszal adják át az általuk megálmodott új tanösvényt, amelyet az önkormányzat finanszírozott. Madárgyűrűzések vannak, és ami talán a legfontosabb, gyerekek, fiatalok számára olyan programok, amelyek során szó szerint testközelből ismerhetik meg az élővilágot.

A közelebbi tervekről megtudtuk: „Vannak már megkeresések is, márciusban megyünk egy óvodába, áprilisban egy iskolába, nyári táborokba is hívtak minket. A könyvtárban rendszeresen szervezünk előadásokat, nemrég társasjáték délutánt rendeztünk, madaras meg természethez kapcsolódó játékokkal, ami nyilván vonzza a gyerekeket. Gólyafészek alapokat készítettünk a múlt hétvégén, ebben is nagy örömmel vettek részt a gyerekek.”

A nedves, vízjárta rét alapvetően remek helyszín a gólyák számára, korábban egy öreg fán fészkeltek is, ám az egy viharban kidőlt. Az elkészült mesterséges fészekalapokat (ezek gallyakból font koszorúk) oszlopokkal együtt az önkormányzat szervezésében helyezik ki a környékre, korábban két ilyen oszlopot már elfoglaltak a gólyák, idén ehhez kapnak még legalább hármat.

Vecsés e déli, korábban mocsaras, állandó vízborítású részét Halmi-turján néven ismerték, ám a területet jórészt lecsapolták. A táj persze nem felejt ilyen könnyen, a belvíz ma is rendre meggyűlik a mélyebben fekvő területeken, emiatt ez a rész mezőgazdasági művelésre kevésbé alkalmas. Kiváló volna élőhelymegőrzésre, ha helyette nem szaporodnának gombamód az építmények…

A klímaváltozás már kezdi megmutatni, mire számíthatunk a következő évtizedekben: bármikor jöhetnek drámai aszályt hozó évek, ám ezek hatása jórészt megelőzhető lenne a vizes élőhelyek visszaállításával. Ha van víz, akkor van növényzet, amelyről jól tudjuk, mérsékli a hőséget és speciális mikroklímát teremtve magát az aszályt is. Ha van növényzet, akkor vannak állatok, és olyan élettér, amelyben egy gondolkodó, előrelátó ember is elfér. Ha mindezt kiirtjuk, saját jövőnket semmisítjük meg.

A belvizes, vízjárta rétek mellett a vecsési madárvilág számára még kedvező életfeltételeket jelentenek azok a mesterséges csatornák is, amelyek ma a csapadékvíz és a tisztított szennyvíz elvezetésére szolgálnak. Több helyen ki van betonozva a meder, ám ennek ellenére is gazdag az élővilág körülöttük. 2021-ben országos visszhangja volt annak, hogy a vízügy (KDVVIZIG) a Gyáli-csatorna vecsési szakaszán nyáron, fészkelési időben lekaszálta a csatorna medrét borító növényzetet, ezzel számos fészekaljat, és az ott élő állatok táplálkozó- és búvóhelyét semmisítve meg.

Azóta, a Vecsési Madárles civiljeinek köszönhetően, már odafigyelnek arra, hogy költési időszakban ne végezzenek az állatokat zavaró tevékenységet. Hasonló sikertörténetet jelentenek a partifecskék védelmében tett lépések. Az elmúlt két évben üllői, ecseri és vecsési építési területeken is felfedezték a Madárles önkéntesei, hogy a partifecske megtelepedett, és ideiglenes védelemmel sikerült megóvni a fészkelő helyet a gyors intézkedések, a területek kezelői, tulajdonosai segítségével – szerencsére a több száz fecskepár fészkével együtt.

A beépítések kapcsán jóval nehezebb a helyzet, hatalmas gazdasági érdek áll a háttérben, és ahogy a kőolajkutakból, úgy ebből is jelentős bevételre tehet szert az önkormányzat az adók révén. Ennek akkor is nagy szerepe van a jelenkori, alulfinanszírozott közigazgatásban, ha külön nem lobbiznak az érintett gazdasági szereplők. Mindemellett egy egész tájegységet szabdalnak fel az építkezések és az ehhez tartozó infrastruktúra, így hatékonyan védekezni a hatásai ellen csak a térség településeinek összefogásával lehet.

Míg egy-egy projekt, amilyet a Vecsési Madárles civiljei is végig tudtak vinni, sikeres lehet, ahhoz, hogy egységes egészként kezelve a régiót ezek a védett zugok hosszú távon fennmaradjanak, rengeteget kell még tenni. Vecsésen részben a civilek és az önkormányzat jó kapcsolatának, a civilek diplomatikus viselkedésének köszönhető az eddigi siker. Ez ugyan nem a könnyebbik út, ám a vecsési példa azt mutatja, érdemesebb a természetismereti és jogi felkészültséggel felvértezve kiállni a célokért. Talán más civileknek, más tájaknak is segíthet, ha a hatóságokat partnerként, és nem ellenségként kezelik akkor is, ha gyakran zsigeri dühöt vált ki egy-egy élőhely leromlása. A problémákat csak együtt tudjuk megoldani, és ebben a civileknek igen nagy szerep juthat.