Először dokumentálták hosszúszárnyú bálnák párzását

A Marine Mammal Science folyóiratban számolt be három hawaii illetőségű kutató a különleges megfigyelésről, Maui szigete közeléből. Bár a hosszúszárnyú bálnák társas viselkedését régóta vizsgálják, ez az első eset, hogy a párzásukat sikerült megfigyelni. A faj a nyári hónapokat a sarkvidéki vizeken tölti táplálkozással, míg a téli időszakban a trópusokra vonul, itt zajlik a szaporodása.

Az állatvilágban nem ismeretlen az olyan szexuális viselkedés, amelyből nem származhatnak utódok, így például két még nem ivarérett egyed közti, vagy az azonos nemű egyedek közti szex jóval gyakoribb, mint gondolnánk. A szex azonban nemcsak az utódlást szolgálja, számos állatfaj esetében ennél komplexebb viselkedésről van szó. A tengeri emlősök közt a fókák, a rozmárok és számos cetféle – többek közt a közismert palackorrú delfin vagy az orka – körében jól dokumentált az azonos neműek közti szex. Mi lehet ennek a funkciója? A szakemberek véleménye szerint részint gyakorlás és tanulás, részint a dominanciát jelző vagy megerősítő tevékenység lehet, de sok esetben egyszerűen csak a társas kapcsolat, barátság megerősítése, vagy épp a feszültségek levezetése. A közkedvelt palackorrú delfinek esetében meglehetősen jól ismert a hímek közti szex jelensége, és erről tudjuk, hogy a szociális kapcsolatrendszer igen fontos része.

A Csendes-óceáni Bálna Alapítvány rendelkezik a világon a legnagyobb hosszúszárnyú bálna fénykép- és videó gyűjteményével, rengeteg bálna „név szerint” ismert előttük. Az egyes egyedek külső jegyeik alapján jól megkülönböztethetőek, és sorszámot kapnak, számos egyedtől vannak biológiai mintáik, ismerik azok korát, nemét (génvizsgálat alapján – ezt egy picike bőrcafatból is el lehet végezni). A mostani megfigyelésben érintett két állat is szerepel ezen adatok közt, a #PWF-NP_5016 és a #PWF-NP_3754 jelű felnőtt hímekről volt szó, a második állatot már 30 éve ismerték az alapítvány szakemberei.

A megfigyelésere a parttól kb. 2 kilométerre került sor, egy álló motorú hajóról a vízbe lógatott kamerák segítségével, a két cet a hajó körül úszkált, a vízfelszín közelében, a jelenetet rögzítők hangsúlyozták, hogy nem ők mentek oda az állatokhoz, hanem azok közelítették meg a hajót. A bálnák esetében az ivarszerv nyugalmi állapotban az állat testén lévő ivari nyílás mélyén pihen (valószínűleg a test, úszáshoz szükséges áramvonalasságát tudja így fenntartani a cet). Izgalmi állapotban természetesen kibújik e rejtett nyílásból és jól látható – ahogy a most megfigyelt esetben is. Az elöl úszó bálna sovány volt, állkapcsa láthatóan sérült (valószínűleg emiatt volt sovány), és testét bálnatetvek (Cyamus boopis) sokasága borította, bőre barnás árnyalatú volt. Az őt követő másik, erős, egészségesnek látszó hím nyugodt mozdulatokkal úszkált társa után, és több alkalommal megfogta első uszonyaival és párzott vele, az alig 2 percig tartó események során ivarszervének végét a másik hím ivari nyílásába dugta. Ez jó néhány alkalommal ismétlődött, míg végül a második hím lemerült, a sérült egyed továbbra is a felszín közelében maradt és úszkált. A megfigyelők, Lyle Krannichfeld és Brandi Romano szerint belátható távolságon belül nem voltak más bálnák.

A szakemberek szerint a sérült bálna sérülése olyan jellegű volt, amit hajók rotorlapátja okoz. Sajnos ezek az ütközések nem minden esetben ölnek azonnal, gyakori, hogy a megsérült állat hetekig-hónapokig él még és szenved a sérülése miatt. Valószínű, hogy a most megfigyelt egyed is e sorsra juthatott, és azért volt teli parazitákkal is, mert már legyengült a szervezete. Könnyen elképzelhető, hogy emiatt párzott vele a jó karban lévő fajtárs, így a láthatóan gyenge állat feletti dominanciát igyekezett így kifejezni.