Természet
Tavaszi vadvirágcsokor
2024.03.08.Sarusi István
National Geographic Magyarország

A tavasz üdeségét élhetjük át egy-egy kiránduláson, ahol találkozhatunk a képeken látható vadvirágokkal is.

Tavaszi (Leucojum vernum) és nyári (Leucojum aestivum) tőzikét is megkülönböztetünk: míg előbbi nagyobb, addig utóbbi kisebb növésű. A képen tavaszi tőzike látható. Elegyes lomberdők, ligetek, nyirkos, de nem túl nedves rétek lakója. Galantamin tartalma miatt a növény mérgező.
Forrás: Sarusi István

A mezei tyúktaréj (Gagea pratensis) hagymás, a kora tavasz egyik legkorábbi réti virága, a liliomfélék közé tartozik. Ez a leggyakoribb a nálunk élő, egymáshoz hasonló tyúktaréj-fajok közül.
Forrás: Sarusi István

Orvosi tüdőfű (Pulmonaria officinalis). Mint nevéből sejlik, akár segítségünkre is lehet. A népi gyógyászatban enyhe vizelethajtó, gyulladáscsökkentő és nyugtató hatása miatt használták.
Forrás: Sarusi István

Májvirág, vagy nemes májvirág (Hepatica nobilis). Korai virágzású növény: március-április tájékán hozza 6-7, ritkán akár 10 lepellevélből álló, kék, olykor rózsaszínű vagy fehér színű virágait. Alacsony termetű a növény, 5-15 cm-es. Gyertyános-tölgyesekben, bükkösökben bukkanhatunk rá. Elsődlegesen a Dunántúl déli felén (Baranyában, Tolnában és Somogyban), valamint Zalában, a Bakonyban és a Balaton-felvidéken fordul elő.
Forrás: Sarusi István

Ligeti csillagvirág (Scilla vindobonensis) virágzása március és április közé tehető. Hagymás egyszikű. Magassága 10-25 cm. Ártéri ligeterdőkben, bükkösökben találkozhatunk vele leggyakrabban.
Forrás: Sarusi István

Az erdei galambvirág (Isopyrum thalictroides) a boglárkafélék közé tartozik, üde erdők kora tavaszi virága.
Forrás: Sarusi István

Illatos hunyor (Helleborus odorus) bimbósan. Kontinentális és mérsékelt éghajlatú területeken, lomberdőkben jellemző. Őshazája Délkelet-Európa, sziklás-karsztos, bükk- és gyertyánelegyes erdőkben nő. Szinte csak a Dél-Dunántúlon ill. a Mecsekben honos hazánkban – kivétel a fotón látható példány, ami a Soroksári Botanikus kertben él.
Forrás: Sarusi István