Szíriusz kontra Jupiter színei
Míg a csillag bámulatosan tudja változtatni a színét az égen, addig a bolygó szinte mindig egyformán fénylik.
„Miért pislákol annyira az a fényes csillag, amit fényképezel?” – kérdezte tőlem a lányom, miközben látta, hogy teleobjektívem a Szíriuszra irányul. A hidegfront utáni éjszaka valóban sziporkázott az égbolt legfényesebb csillagának fénye a háztetők felett. Az effektus magyarázata, hogy a távolból érkező fény vastag légrétegen keresztül érkezik meg a szemünkbe. Útközben a különböző hőmérsékletű és sűrűségű rétegek eltérő mértékű fénytörést okoznak, így a fény színeire bomlik, amely – a képen látható módon – megjelenésében szinte a teljes spektrumot átfogja.
A szcintillációnak nevezett jelenséget szabad szemmel a csillag pislákolásaként érzékelhetjük. Fotografikusan, gyors sorozatfelvétellel azonban a különböző színű pillanatokat is megörökíthetjük. A bolygók viszont stabilan fénylenek. Mivel ez utóbbi esetben nem pontszerű, hanem kiterjedt objektumról van szó, ezért a több egymás melletti fényforrás színei kiátlagolják egymást. A bemutatásra került felvételen mindez szemléletesen látszik: felül egy csillag, alul egy bolygó esetében. Mivel a szcintilláció hatása függ a látóhatár feletti magasságtól is, a hiteles összehasonlíthatóság kedvéért a kép úgy készült, hogy a két objektum közel egy magasságban – a Szíriusz 26, a Jupiter 29 fokon – tartózkodott.
Mivel hazánk földrajzi szélességéről a Szíriusz mindig relatíve alacsonyan látszik a horizont felett, a jelenség eleink figyelmét is felkeltette. A magyar népnyelvben Sánta Katának nevezett csillag fényváltozását valóban sántikálással illették, de találhatunk az effektussal kapcsolatban még táncolás, remegés, reszketés, vibrálás, színjátszás, pislákolás, pislogás, hunyorodás, bicegés és ágasodás kifejezéseket is.
Írta és fényképezte: Ladányi Tamás – www.astrophoto.hu