Egy különös kétéltű anyateje
Az anyatej leginkább az emlősök sajátossága, ám vannak nem emlős fajok is, amelyek a szülői gondoskodás e formájával segítik utódaik növekedését.
Magyarul a nem túl bizalomgerjesztő féreggőte névvel illetik azokat a lábatlan kétéltűeket, a Caeciliidae család tagjait, amelyek egy fajáról kiderült: az anyaállatok tápanyagban gazdag nedvet választanak ki éhes utódaik táplálására. Képes erre a csótány, egyes pókok, halak és madarak, valamint két elevenszülő kétéltű is, és most ez a tojásrakó kétéltű is csatlakozott az anyatejes táplálást előnyben részesítők csoportjához.
A Siphonops annulatus nevű, elegáns, világos gyűrűs mintázatot viselő sötét kékes-szürke, magyarul gyűrűs gilisztagőtének nevezett faj Dél-Amerikában honos, 28-45 centi hosszúra nő, és nagyjából ujjnyi vastag. Az állatról már korábban kiderült, hogy különféle bőrmirigyei vannak, részint ezek termelte váladék segíti a föld alá bújásukat, de van a varangyokéhoz hasonló méreganyagot termelő mirigyük is, sőt, pár éve az is kiderült, hogy a szájukban is van méregmirigyük.
Az anyai gondoskodás különös formáját űző kétéltűről korábban az derült ki, hogy a kicsinyei az egészen apró fogacskáikkal az anyjuk öregedő bőrének külső rétegét lerágcsálják, miközben az anya friss bőrt növeszt.
A legújabb felfedezést brazil kutatók tették, eszerint az anyaállat a petevezetékében termelt, szénhidrátokat és lipideket tartalmazó „teje” az ivari nyíláson keresztül jut a bőre külsejére, ahonnan kicsinyei lenyalogatják. A vizsgálatokhoz 16 olyan nőstényt gyűjtöttek be a vadonban, amelyeknek akkor keltek ki a kicsinyeik, s a kicsikkel együtt a laborba vitték őket megfigyelésre. Mintegy 240 órányi videót vizsgáltak meg a szakemberek, amelyekben a nemrég kikelt kicsinyek és anyjuk sorsát követték. A gyűrűs gilisztagőte kicsinyei a kikelést követő 2 hónapban anyjuk mellett növekednek, most a kutatók arra lettek figyelmesek, hogy a kicsik feltűnően sok időt töltenek anyjuk hátulsó fertályánál. Az állat a madarak kloákájához hasonlóan csak egy nyílással rendelkezik, ez szolgál a salakanyagok és a vizelet ürítésére és a szaporodásra is. E nyílásból tört elő rendszeresen az a sűrű, de folyékony anyag a kicsik számára.
A videókon 36 ilyen esetet figyeltek meg a brazil kutatók – és további különlegességre is fény derült. A kicsik nemcsak egyszerűen elfogadták anyjuk tápláló tejét, hanem ki is követelték: kattogó-csettegő hangot adtak ki, és nyüzsögtek, nyomakodtak a tejet kibocsátó nyílás körül. Úgy tűnt, hogy ennek hatására beindult a tej kibocsátása, amelyet a kicsik azonnal elfogyasztottak. A tejkibocsátásra naponta átlag hat alkalommal került sor.
A kutatók megvizsgálták az anyaállatok anatómiai felépítését, valamint a tej összetételét is. Kiderült, hogy a petevezeték hámszövetében lévő mirigyek termelik a tejszerű anyagot, és a petevezeték a kicsik felnevelése idején meg is duzzad emiatt. Az elevenszülő kétéltűek körében hasonló folyamat zajlik, ám náluk a méhben lévő kicsik kapják az így kiválasztott tápláló folyadékot, de náluk a születést követően már nincs anyatejes táplálás. Az emlősök tejéhez hasonlóan a gilisztagőte teje is igen gazdag lipidekben, ez magyarázhatja meg azt is, hogy a kicsik miként képesek egy hét alatt 30 százalékkal megnövelni a testtömegüket, miközben eddigi ismereteink szerint csak az anya bőrével táplálkoznak néhány naponta.
Az még nem világos, hogy vajon miként hat az gyűrűs gilisztagőte anyák testére a tejelválasztás (az emlősök esetében ez a szaporodás leginkább költséges része az anyára nézve), illetve azt se tudjuk, hogy vajon a kicsik versengenek-e az ételért, s náluk milyen hatásai lehetnek egy efféle versengésnek.