Védett kicsi emlősök

Örökre emlékezetesek maradnak, azok a régi madarászások, amelyek az ürgés legelők idős fáinak a tövében történtek.

Korábban sokkal több ürge (Spermophilus citellus) élt hazánkban. Kora tavasszal egy hatalmas virágzó cseresznyefa tövénél pihenve vártuk a légtérben megjelenő kerecsensólymot, ők ugyanis a legelőre jártak élelemért, fő táplálékuk az ürge volt.
Az ürgéket régen fogyasztották is. Erről tanúskodik például Petőfi Sándor: Arany Lacinak című verse:
…A vizet mért hozta ki?
Ürgét akar önteni.
Ninini:
Ott az ürge,
Hű, mi fürge,
Mint szalad!
Pillanat,
S odabenn van,
Benn a lyukban.
A mi emberünk se’ rest,
Odanyargal egyenest
A lyuk mellé,
S beleönté
A veder vizet;
Torkig tele lett.
A szegény kis ürge
Egy darabig türte,
Hanem aztán csak kimászott,
Még az inge is átázott.
A lyuk száján nyakon csipték,
Nyakon csipték, hazavitték…
Az ürge napjainkban már védett, és bár az országban többfelé előfordul, számuk fogyatkozóban.
Jellemzően a rövid füvű pusztákat kedveli, az ilyen helyen jól látják a rájuk leselkedő veszélyt. A használatban lévő füves repterek a jószág mentsvárai, hiszen itt folyamatos nyírják a gyepet, valamint elvezetik a csapadékvizet. Az ürge a löszös, homokos kevésbé kötött talajokat kedveli, ott is a magasabb pontokon él, ahol a csapadékvíz nem tud a járatiba behatolni.

Nappal aktív, éjszaka járataiban alszik. A nőstények májusban hozzák világra három-nyolc egyedből álló utódaikat. Egy évben egyszer ellenek.
Az ürge téli álmot alszik eltömített járatrendszerében, ekkor testhőmérséklete 5 Celsius-fokra csökken. A hibernáció során párszor félig éber állapotba kerül, ilyenkor kábán mozognak, ürítenek.
Az ürgefütty gyakran hallható az ürgés legelőkön, sőt a hangjuk árulja el, hogy a közelben vannak. A hangadás egyik fő szerepe, hogy az „őrszem” a csapat többi tagját figyelmeztesse a közeledő veszélyre, ekkor a többi állat is a biztonságot nyújtó ürgelyukba húzódik vissza.
Növényi táplálékot fogyaszt, amely pillangósokból, magvakból, virágokból, egyéb zöld növényi részekből áll. Az eddig mért leghosszabb járatrendszer nyolc méter volt idehaza. Magyarországon fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 250 000 forint.