Nem férnek a bőrükbe

2024.03.15.Lajtár Lili

National Geographic Magyarország

A hüllők számára a vedlés egy általános és megszokott folyamat, látványa pedig egy igazán különleges élményt nyújt, ugyanis a vadon élő hüllők eléggé rejtett életmódot folytatnak, különösen a vedlés idején.

Ilyenkor jóval könnyebben eshetnek áldozatul a ragadozóknak, hiszen a nem teljesen levedlett bőr akadályozhatja őket a menekülésben. Miért szükséges megszabadulniuk a korábbi bőrrétegüktől? – tehetjük föl a kérdést. A bőr, az elszarusodás következtében nem képes követni a test növekedését, így kénytelen az állat megszabadulni tőle, és az új, testfelszínre kerülő bőr már megfelelő méretű lesz. Ráadásul a levedlett bőrrel együtt a különböző parazitáktól is megszabadulnak, mint például az atkáktól vagy a kullancsoktól.

A hüllőkre gondolva elsőként a kígyók vagy gyíkok juthatnak eszünkbe. Vegyük példának először most a kígyókat! Ha közeleg a vedlés ideje, bőrük sötétebb árnyalatot vesz fel, szemük pedig szürkévé változik, ez pedig jócskán rontja a látásukat. Ekkortájt a zsákmányejtést sem erőltetik, inkább keresnek egy jó búvóhelyet, pihennek és csak várnak. Ez az időszak átlagosan 4-5 napig tart, majd szinte egyik napról a másikra „kitisztul” a bőrük, azaz visszanyerik eredeti színárnyalatukat és a szemük is visszaváltozik a homályos, szürkés állapotból. Ezután már nem kell sok idő ahhoz, hogy elkezdődjön maga a vedlés. Fejüket különféle (lehetőleg rücskös, érdes) tereptárgyakhoz dörzsölve igyekeznek belekezdeni a folyamatba.

Az elkezdés időigényesebb és bonyolultabb feladat, ugyanis a szájuk széléről és az orról kell visszafejteniük a bőrt legelőször, majd ezek után jön a két szem, melyek igencsak érzékeny területek. A szemet alaposabban szemügyre véve láthatjuk, hogy a felső és alsó szemhéjak összenőttek egy átlátszó hártyát képezve, mely szintén lekerül az állatról vedlés közben. Viszont bonyolítja a helyzetet az a tény, hogy ez a hártya egészen benyúlik végig a szemgödör mentén a szemgödör és a szemgolyó közé. Ilyenkor ijesztő látványt nyújthat a szemgolyók megmozdulása a hártya kihúzódása közben. Ha az orr és a szemek megvannak, még nem értek véget a megpróbáltatások, hiszen még ott van az alsó állkapocs bőre is, mely kedvezőtlen körülmények között, például alacsony páratartalom mellett rajta is szokott maradni az állaton, mert leszakad a lehúzandó bőr többi részéről.

Ha a nehéz részen túljutott a kígyó, jöhet a hosszú test, melyről már egészen gyorsan és könnyen le tudja fejteni a korábbi bőrét. Ezután már csak a kloáka területe marad, melyről kissé óvatosabban vedli le a bőrt. A folyamat végeztével általánosságban elmondható, hogy kimondottan aktívvá válnak a kígyók, valamint előszeretettel keresik fel ilyenkor a vizes területeket. Ez a fürdőzés valószínűleg a tisztálkodást segíti elő, ugyanis a vedlést megelőző állapotban a régi bőr belső felülete nyirokfolyadékkal telik meg, ez hozzásegíti a régi és új bőr szétválását tehát ettől a nedves rétegtől szeretnének ilyenkor megszabadulni a vedlést követően. Nem sokra rá élénken keresik a zsákmányt.

A kígyókkal ellentétben a gyíkok nem egészben vedlik le bőrüket, hanem kisebb-nagyobb darabokban, melyeket nem könnyű fellelni a fű között a kígyóbőrrel ellentétben. Tehát ha olyan gyíkot vélünk felfedezni egy kövön sütkérezve, melynek bőre cafatokban lóg le róla, tudhatjuk, hogy éppen vedlik. A gyíkok jellemzően még a vedlés ideje alatt sem rejtőznek el, hiszen a darabokban leváló bőr sokkal kevésbé akadályozza őket a mozgásban.

#kígyó #vedlés