Csökkent a veszélyeztetett madarak száma

Minden korábbinál többet tudunk arról, hogy miféle veszélyek fenyegetik a madarainkat. Az újonnan közzé tett, a világ madarainak állapotát leíró felmérésben szinte az összes fajra vonatkozó természetvédelmi besorolás megszülethetett. Ezek alapján a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) vörös könyvében már 46-tal kevesebb faj szerepel a kihalással veszélyeztetettek közt, mint 2 évvel ezelőtt. A madárfajok háromnegyede a nem fenyegetett helyzetű besorolást kapta az új felmérés alapján, számolt be a Londoni Természettudományi Múzeum.

Azonban a BirdLife International munkájának köszönhető jelentés se csak jó hírekből áll. Folytatódik az élőhelyvesztés, terjed a madárinfluenza, s ez számos madárfaj számára jelent hatalmas megpróbáltatást. Dr. Alex Bond, a múzeum főkurátora elmondta, hogy a gyorsan változó világunk, az inváziós fajok, az erdő- és a mezőgazdálkodás igen nagy nyomást gyakorolnak rengeteg madárra.

Mik a fő veszélyek ma, amelyek egy madárfajra leselkednek?

A mezőgazdálkodás és fakitermelés, mind az élőhelyek megszűnésében, mind az idegen, inváziós fajok térhódításában vezető szerepet kap. Különösen a szigeteken élő fajok számára jelent ez hatalmas veszélyt. Például két, Hawaiin élő gyapjasmadárfaj is megszenvedte a környezetátalakítást, és a szigetre behurcolt, maláriát terjesztő szúnyogok megjelenését (a gyapjasmadarak – Drepanidinae család – kizárólag a Hawaii-szigeteken honosak). A szúnyogok ráadásul a madarakra veszélyes maláriatípust, illetve madárhimlőt is terjesztenek. Szintén szigetlakó madarakat fenyegetnek a behurcolt kecskék és kígyók a chilei Robinson Crusoe-szigeten, így az itt élő Anairetes fernandezianus nevű királygébicsféle, a két hawaii gyapjasmadárral együtt veszélyeztetett besorolásúvá vált.

Új veszélyforrást jelent a madárinfluenza, ami 2021-ben már az antarktiszi térségbe is eljutott, és idén először érte el a kontinens területét is. Egyelőre, szerencsére ennek még nincs hatása a természetvédelmi besorolásra. „A vörös könyv hosszabb távú hatásokat vesz figyelembe, éveken vagy generációkon átívelőket, nem pedig olyasmit, ami egyetlen időpontban tömeges pusztulást jelent” – magyarázta Dr. Bond. Azonban valószínű, hogy a madárinfluenza hatásait is egyre inkább meg fogják érezni tollas barátaink világszerte.

Szerencsére a madarak iránti érdeklődésnek köszönhetően ma már csupán a fajok kevesebb mint fél százaléka adathiányos, vagyis csak ennyiről nem tudunk elegendőt ahhoz, hogy a természetvédelmi besorolásukat meghatározzuk. (Ez sok esetben, főként a tengeri madaraknál annak köszönhető, hogy egyszerűen nem ismerjük a költőhelyeiket, így nem tudjuk, mennyire sikeresek e téren.) Más élőlények esetében ez sokkal rosszabb arányú, például az állatvédelemben mindenhol előretolt emlősök 15 százalékáról igen hiányos a tudásunk e téren. A madárszakértők azonban bíznak abban, hogy ez a maréknyi adathiányos faj is ismertebbé válhat a következő évtized során.

Sikertörténet lehet a molnár-nádiposzáta sztorija, a szintén Hawaiihoz tartozó kis szigeteken élő, endemikus faj tagjait egy szomszédos szigetre telepítették át, ahol lehetősége nyílt arra, hogy feltornázza létszámát. Ennek köszönhetően a besorolását súlyosan veszélyeztetettből veszélyeztetettre csökkentették. Szintén kecsegtető hír, hogy 30 ország fog össze azért, hogy számos közép-ázsiai vándormadár útvonala mentén helyreállítsák az élőhelyeket, ezzel is segítve az itt átrepülő fajok vándorútját. Ahhoz azonban még sokat kell tenni, hogy egyre több helyen váljon megnyugtatóbbá a madaraink helyzete.