Portugália különleges pókja

A Nemesia berlandi, magyar fordításban Fagilde-aknászpók a 12. legkeresettebb elveszett faj, amelyet újra felfedeztek a Re:wild’s Search for Lost Species 2017-es elindítása óta.

„A Nemesia berlandi az egyetlen olyan faj, amely Portugália szárazföldi részén endemikus, és amelyet közel egy évszázada nem észleltek dokumentáltan” – mondta Sérgio Henriques, az Indianapolisi Állatkert Fajtúlélési Globális Központjának gerinctelen természetvédelmi koordinátora és annak az expedíciónak a vezetője, amely újra megtalálta a pókot. „Ez egy figyelemre méltó faj. A Nemesia berlandi ugyanolyan portugál, mint például a fado, és kötelességünk gondoskodni arról, hogy természeti örökségünk része maradjon.”

Az expedíciós csapat 2021 augusztusa és 2023 novembere között erdős területeket kutatott át Fagilde környékén és a falu határain belül az aknászpókok odúi után kutatva fésülte át az avart, még mesterséges pókbúvóhelyeket is építettek. Mivel az ősz a tipikus szaporodási időszak más aknászpókfajok számára, a csapat úgy gondolta, hogy ez a szezon lesz a legjobb időszak a Nemesia berlandi megtalálására.

2011-ben Henriques vízszintes üregeket talált – ez a tájolás erre a pókfajra jellemző – egy fagildei erdős területen, de egyikben sem éltek pókok, csak a maradványaik voltak megtalálhatóak. Egy évtizeddel később, 2021-ben az expedíció a korábbi keresésekre épített, és visszatért ugyanarra a fagildei erdős területre.

A csapat kitartását és türelmét a sok expedíció egyikén siker koronázta. Találtak egy selyemmel borított odút – az aknászpók árulkodó jelét: egy körülbelül 10 centiméter hosszú üreget körkörös „ajtókkal”, amelyek legfeljebb 2,5 centiméter átmérőjűek. Ezek a pókok évekig nem hagyják el odúikat, kivéve amikor táplálékot vagy társat keresnek.

A csapat által talált odú azonban a talajhoz képest nem teljesen függőlegesen épült (ahogy a legtöbb aknászpók építi odúit). Az odú bejárata vízszintesen a talaj alá nyúlt, majd ezután süllyedt függőlegesen mélyebbre. Az odúnak volt egy kör alakú ajtaja is, amely belülről zárva volt. Henriques óvatosan kiásta az odú oldalát, és egy felnőtt nőstényt talált benne, ami körülbelül 10 pókot őrzött.

A pókot azon az egyetlen területen találták meg, ahol valaha is feljegyezték a Nemesia berlandi-t, és ugyanaz volt a háti mintája, mint a faj eredeti, 1931-es leírásában.

A meggyőző bizonyítékok ellenére a csapat minimálisan invazív DNS-elemzéssel tudta véglegesen eldönteni, hogy biztosan a megfelelő fajt találták-e meg. A pókok védekezésül le tudják választani a lábukat, amit képesek újra növeszteni. A csapat ezzel a természetes viselkedést kihasználva gyűjtötte be a pók egyik lábát, és etanolban tartósította. Ezután biztonságosan visszavitték a pókot az üregébe.

A DNS-elemzés feltárta, hogy a 2021-ben talált pók genetikailag nem egyezett a környéken lévő egyetlen ismert aknászpókkal sem, ami azt jelentette, hogy ennek  a Nemesia berlandi-nak kellett lennie.

„Ez az első újrafelfedezés jól emlékeztet arra, milyen hihetetlenek és egyedülállóak a gerinctelenek – amelyek a bolygó állatfajainak 97 százalékát teszik ki” – mondta Christina Biggs, Re:wild természetvédelmi szervezet egyik munkatársa.

A keresés nagy részét az alapján tervezték meg, amit a tudósok a környék más aknászpókjairól tudnak. Ez a félénk pók általában az üregében marad, érzékszervei és a selyem segítségével megállapítja, hogy a kint lévő állat potenciális ragadozó vagy zsákmány-e.

A párzási időszakban, amikor a hímek megtalálják a nőstények üregeit, finoman és ritmikusan dobognak az „ajtón”. Henriques úgy írja le a dobolást, mint egy olyan dalt, amelyre a pókok különösen ráhangolódtak. Ha a nőstény fogékony, kinyitja az „ajtót” és párosodnak.

A Nemesia berlandi-t eredetileg Amélia Bacelar és férje, Fernando Frade írta le Portugália északi-középső részén. A talált két nőstényt egy múzeumi gyűjteményben őriztek, de a példányok feltehetően egy 1978-as tűzvészben elvesztek. Csak pár eredeti leírás maradt meg: egy rövid megjegyzés az állat háti mintájáról, méretéről és néhány tulajdonságáról. Nincsenek más feljegyzések a faj viselkedéséről, ökológiájáról, egyéb jellemzőiről.

Hogy a Nemesia berlandi továbbra is életben marad-e a vadonban, megválaszolásra került, Henriques azonban aggódik a faj jövője miatt. Fagilde környékén az elmúlt évtizedben egyre gyakoribbak az erdőtüzek, ezek lokalizálására épülő víztározó éppen a pók élőhelyét foglalja el.

Henriques együttműködik a fagildei helyi közösséggel, hogy megismertesse velük a fajt, és bevonja őket a keresésbe, a közösség tagjai pedig napról-napra egyre lelkesebbek. A helyiek minden szokatlan pókészlelést jelentenek.