Élet a mikroszkóp alatt
Mikor egy tavat vagy folyót megpillantunk, az első, amelyet biztosan észreveszünk, hogy jó esetben a környékükön kimondottan nagy a fajgazdagság, legyen szó növény, állat vagy gombafajokról. Viszont abba nem is gondolunk bele igazán, hogy mennyi mindent rejthet például egy tóból szerzett vízminta egyetlen cseppje.
Nyáron jó eséllyel találkozhatunk vízben élő csigák petéivel a vízi növények levelein, viszont ezeket a petéket nem úgy érdemes elképzelni, mint a szárazföldön élőkéit, mint például az éti csigáéit (Helix pomatia), melyek különálló, fehéres színű, tényleges tojásra emlékeztetőek. A tavakban élő csigáké (pl.: Stagnicola sp.) egy nagyobb petecsomó, mely átlátszó nyálkás burokba van csomagolva és így tudnak a növényi részekre rátapadni. Egy ilyen petecsomót a vízből egészben kiemelve tettem a fénymikroszkóp tárgylemezére fedőlemez nélkül. Érdekes volt megfigyelni, hogy szinte mindegyik „tojásban” már egészen jól fejlett embrió volt. A képen látható példánynak már elkülönült a haslába és a még nem szilárd háza, ráadásul már a szemét is felfedezhetjük rajta. Még izgalmasabbnak bizonyult a viselkedése, ugyanis körbe-körbe mászkált belül, a „tojás” falán, még egy percre sem pihent meg.
A közönséges víziászka (Asellus aquaticus) álló- és folyóvizekben gyakorinak mondható, jelenléte elárulja, hogy az adott víztest milyen mértékben bővelkedik elhalt növényi részekben, hiszen a fő táplálékát főleg ez teszi ki. Előszeretettel bújik meg a vízfelszínre hullott, bomlásnak indult falevelek között. Ha felemelünk néhány ilyen levelet, nagy eséllyel megpillanthatjuk őket, miközben próbálnak a vízbe mászva elmenekülni. Az egyik példányt mikroszkóp alá helyezve, láthatóvá váltak testének apróbb részletei, viszont egy nem várt vendéget is megpillanthattam (nyíl jelöli a képen), ugyanis a víziászka hasára egy kerekesféreg (Rotifera törzs) rögzült és sajátos módon oldotta meg, hogy a leghatékonyabban szerezzen táplálékot. Mondhatnánk, hogy fogott egy taxit, hogy mindig új területeken szűrögesse kerékszervével a vízben fellelhető, számára hasznosítható szemcséket. Ez a szerve segíti elő a táplálék szájnyíláshoz történő terelését. Amint veszélyt érez, hihetetlen gyorsasággal húzza össze magát és amint úgy érzékeli, hogy elmúlt a fenyegetés, újra kinyújtja magát és folytatja a táplálékszerzést.
Az evezőlábú rákok (Copepoda alosztály) is kimondottan gyakoriak a vizekben, viszont fénymikroszkóp alatti megfigyelésüket nehezíti a hihetetlen gyors mozgásuk. Előnyük, hogy testük átlátszó, úgy, mint a legtöbb mikroszkopikus vízben élő lényé, tehát alaposan szemügyre vehetők belső szerveik is. Ami a leghamarabb szemet szúrhat, az a piros folt a test elülső részén, melyet naupliusz szemnek hívnak. Nem meglepő módon nevüket az evezőlábaikról kapták, mely a helyváltoztatásban segíti őket.
A vizsgálati alanyok a megfigyelések rögzítése után visszakerülte találati helyükre.
A helyi klímától függ a kikelő teknősök mérete
A veszélyeztetett tengeri teknősök embriói tojásban zajló fejlődésük során számos környezeti, időjárási tényezőre reagálnak.
Ritka rákfaj él hegyi patakjainkban
A patakok kiszáradása és szennyezettsége miatt a faj egyedszáma csökkenést mutat.
Kezdődik az őszi daruszezon
Már lehet jelentkezni a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság darunéző túráira.
Ősi génnek köszönhetik a pókok karcsú derekukat
A pókok teste a klasszikus szépséget idéző homokóra alakú, amelyet egy új kutatás szerint egy ősi génnek köszönhetnek.
Ez az egyik legszebb hangú énekesmadár
A nagy fülemüle hazánkból szinte teljesen eltűnt.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
