Csak ön után!

A japán széncinege (Parus minor) a mi madarunknál egy picivel kisebb termetű, de hozzá hasonló faj. A madárról nemrégiben a Tokiói Egyetem kutatói kiderítették, hogy a madárszülők  fiókaneveléskor, ha egyszerre közelítik meg a fészket, egyikük a szárnyaival verdes, és így jelzi párjának, hogy ő menjen előbb az odúba a fiókáknak hozott eleséggel. A felfedezés megkérdőjelezi azt a korábbi elképzelést, hogy csak az ember és az emberszabásúak használnak efféle gesztusokat a kommunikációjukban. Emellett a madarak kommunikációját is jobban megérthetjük e megfigyeléseknek köszönhetően.

Az elmúlt években varjúfélék, vagy egyes halak megfigyeléséből is tudjuk, hogy egészen egyszerű gesztusokat ők is használnak, például testi mozdulattal jelzik, ha valami érdekli őket. Az olyan szimbolikus gesztusok, mint a most megfigyelt „csak ön után” jelzés nemcsak különleges, hanem kiváló kognitív képességeket is igénylő dolog, erre a típusú gesztusra eddig az állatvilágban nem találtak példát.

A Tokiói Egyetem felvételén a szárnyával verdesve gesztikuláló cinege.

A Tokiói Egyetem szakembereit is meglepte, amikor bizonyítékot találtak arra, hogy a japán széncinege efféle szimbolikus gesztussal él, amikor párját betessékeli az odúba. „A kutatásunkkal feltártuk, hogy a japán széncinege gesztusokat használ ahhoz, hogy a párjával kommunikáljon” – mondta Szuzuki Tositaka, a Tokiói Egyetem docense. „17 éve foglalkozom ezeknek a csodálatos kismadaraknak a tanulmányozásával. Nemcsak különféle hangokat használnak a különféle jelentések közvetítésére, hanem ezeket a hangokat nyelvszerkezeti szabályok segítségével egyesítik kifejezésekké. Ez az összetett hangadás vezetett rá arra, hogy megvizsgáljam, vajon használnak-e valamiféle fizikai gesztust.”

A sarokban lévő inzertben közelről látjuk a gesztikuláló cinegét, miközben a nagy képen megfigyelhető a párja, amint a gesztust látva berepül az odúba. A Tokiói Egyetem felvétele.

Szuzuki és munkatársa 8, költőodúkban fészkelő japán széncinege szülőpárt figyel meg. Amikor a fiókákat etetik, egyenként mennek be az odúba, vagyis egyszerre csak egy szülő tartózkodik benn. A kutatók megfigyelték, hogy a szülők, amikor eleséggel teli csőrrel visszatértek, gyakran leültek egy ágra az odú közelében, és ilyenkor az egyik madár megrebegtette a szárnyait a másik felé. Amikor a kutatók kielemezték több mint 300 ilyen fészeklátogatásról készült felvételüket, kiderült, hogy a szárnycsapkodással párjának jelezte a cinege, hogy amaz menjen elsőként az odúba. Ez a szárnyrebegtetés a kutatók szerint megfelel az emberi „csak ön után” gesztusának.

A kutatók számára az jelentette a legnagyobb meglepetést, hogy sokkal egyértelműbbek voltak ezek a gesztusok, mint amit vártak. A madarak kizárólag akkor verdestek a szárnyukkal, ha a párjuk jelen volt. Általában a tojók tessékelték előre a hímeket, függetlenül attól, hogy melyikük érkezett előbb. Amikor a tojó nem verdesett a szárnyával, akkor általában be is ment elsőként az odúba.

A kutatók szerint ez a viselkedés megfelel a szimbolikus gesztusnak, és maga a szárnyverdesés mindig a másik madár felé irányult, sosem az odúra, vagyis nem rámutató gesztus volt, amellyel a fontos dolog helyét jelezték volna egymásnak.

„Az elképzelés az, hogy az ember két lábon, felegyenesedve járása miatt felszabaduló és jobban mozgatható keze tette lehetővé, hogy kialakuljanak a gesztusok. A madaraknál hasonló a helyzet, amikor leszállnak az ágakra, a szárnyaik felszabadulnak, s ez náluk is hozzájárulhat a gesztusok létrejöttéhez” – tette hozzá Szuzuki. A kutatók terve az, hogy a madarak további gesztusait is feltárják. Ez nemcsak az állati kommunikációról árulkodik, hanem a saját nyelvünk kialakulásáról is.