Lézer mutathatja ki a hangyák jelenlétét

Nemrégiben a Methods in Ecology and Evolution folyóiratban jelent meg egy kutatási eredmény, amely a rovarok tanulmányozásának egy új módszerét írta le, a kutatást a Science ismertette.

A szakemberek lézeres mérési technikát használtak, lidart, ami a radarhoz hasonló módszer, azonban a lézerfény visszaverődését méri. Ezen technológia a hagyományos terepi munkánál jóval olcsóbb, és a segítségével igen hamar felfedezhető például az inváziós fajok terjedése, vagy épp egyes veszélyeztetett fajok jelenléte.

A módszer ötlete Naomi Pierce-nek, a Harvard Egyetem viselkedésökológus kutatójának a fejéből pattant ki. A szakember és csoportja egy akáciafaj és a vele együtt élő hangyák kapcsolatát vizsgálja Kenyában. Talán ma már jól ismert e kapcsolatrendszer: a fa élelemmel és menedékkel látja el a hangyákat, amelyek cserében megvédik a fát az olyan növényevőktől, mint az elefánt vagy a zsiráf. A helyzetet azonban igen nehéz felmérni, minden egyes fát egyenként kell megvizsgálnia a helyi kutatócsoportnak, nem egyszer fájdalmas hangyacsípések árán. A cél, hogy kiderítsék, mely hangya lakja az adott fát.

Észrevették azonban, hogy az egyik faj egészen érdekes módon alakítja az akáciát, amelyen él, különös formájúvá „metszi”, lenyirbálva a külső ágvégeken lévő leveleket. Ekkor merült fel, hogy vajon a lidar segítségével észlelni lehet-e ezt a különbséget.

Először drónra szerelt lidarral felmértek egy területet, majd a felszínen, a hagyományos módszerrel megismételték a vizsgálatot, a végén pedig összevetették az így kapott adatokat. Kiderült, hogy a lézeres térképezés 82 százalékos pontossággal képes volt megtalálni azokat a fákat, amelyeket a kérdéses hangyafaj lakott. Bár ennél kissé jobb találati arányban bíztak, még így is kiváló az eredmény: a lidar egy óra alatt elvégezte azt a munkát, amit a felszínen a csapat 1000 munkaóra árán tudott csak elvégezni.

A kutatók szerint a módszert sok más területen is alkalmazni lehet, akár inváziós fajok megtalálására, akár növényi betegségek megfigyelésére. Például valószínűleg felismerhető így egy, a fenyőket megtámadó pajzstetű, vagy épp a lisztharmat kártétele és terjedése. Ha így hamarabb jut egy terület fenntartója adatokhoz, akkor könnyebben tud védekezni is a kártevők, kórokozók ellen. A módszerrel olyan helyeken is lehet felméréseket végezni, ahová az ember nem jut el.