Át kell írni a madarak családfáját

Amikor egy élőlénycsoport genetikai örökségét elemezve felállítják azok családfáját, néha egészen apró dolgok válnak döntő tényezővé. A teljes génkészlet elemzése során különböző genetikai régiókat vizsgálnak, amelyek története ellentmondásos lehet, egymástól eltérhet, és ezeket így meglehetősen nehéz egymással összehasonlítani, majd beilleszteni a családfa ágai közé. Egy ilyen ellentmondásos genetikai régióra bukkantak rá nemrégiben a madarak készülő családfája kapcsán.

A madarak teljes genomjának kb. 2 százalékát kitevő olyan szakasz került elő, ami 65 millió éve változatlan.

A felfedezésnek köszönhetően a madarak családfáját is át kell írni.

A madarainkat két fő csoportba soroljuk, az egyik (Palaeognathae) egészen szűk rokonságot alkot, ide tartoznak a struccok, emuk, kazuárok, tinamuk, kivik és néhány, a közelmúltban kihalt óriásmadár. A másik (Neognathae) fog össze minden más madarat, most ez utóbbi, nagy csoport evolúciós történetét vizsgálták felül.

Egy évtizeddel ezelőtt készült el az első madár-családfa, amelyben két fő ágat találtak, az akkori genetikai elemzések alapján a galambok és a flamingók pedig egy ágba kerültek. Ezen elemzés idején még viszonylag kevés madárfaj genomja készült el, így nem túl sok adattal dolgozhattak a korabeli kutatók.

Az új vizsgálatban már sokkal több madár genomja alapján, az új genetikai módszerek segítségével jóval részletesebb képet alkothattak a szakemberek. Ebből vált világossá, hogy a korábban egy csoportba sorolt madarak esetében a közeli rokonságot bizonyító gének mind-mind ugyanazon részén találhatóak a madárgenomnak.

Miután ez kiderült, a kutatók újra megalkották a családfát, és immár négy fő ágat találtak, amelyekben a galamb és a flamingó már külön ágakon kapott helyet. Az a különös, 65 millió éve változatlan genetikai régió, amelyre rábukkantak, megakadályozta a gének keveredését, az azonban nem világos még, hogy van-e ennek bármi köze ahhoz, hogy a dinók többsége kihalt, és csupán a madarak maradtak fenn a kréta időszak végi kihalási eseményt követően.

Az új családfa kapcsán olyan korai, a dinók többségének kihalását követő átalakulásokra, evolúciós lépésekre is fény derült, mint például a madarak agyméretének gyors növekedése vagy a létszámuk hasonló léptékű gyarapodása. Ezek mind arról árulkodnak, miként alkalmazkodtak a madarak az új helyzethez.