Csökkenő méhpopuláció, növekvő probléma: mit tehetünk?

Az apró, sárga-fekete csíkos rovarok, a méhek nem egyszerűen a természet részei, hanem nélkülözhetetlen szerepet töltenek be az ökoszisztéma egyensúlyában és az emberiség élelmiszer-termelésére is nagy hatással vannak. Éppen ezért a méheket veszélyeztető környezeti és emberi tényezők komoly következményekkel járhatnak, melyek veszélyeztetik mind a méhpopulációt, mind pedig a mi életünket. Nézzük, milyen kockázati tényezők fenyegetik a méhek jövőjét!

Elhagyatott méhek

Először is, azt kell észrevennünk, hogy a méhek nem véletlenül repkednek mindenfelé a mezőn vagy az erdőben, optimális esetben pontosan tudják, hogy hová tartanak, ahogy azt is, hogy hova kell visszatérniük, hiszen rendkívül kifinomult tájékozódási képességgel rendelkeznek. Vagyis ezek a kis lények az egyszerű látásnál jóval többre képesek. Az úgynevezett összetett szemükkel kissé másképp látják a világot, mint mi emberek. „A kisebb energiájú és nagyobb hullámhosszú vörös színt nem látják, de a nagy energiájú ultraibolya sugárzás mintázatait képesek érzékelni” – olvashatjuk a Magyar Rovartani Társaság weboldalán.

<!– [if IE 9]><![endif]–>

Forrás: Virágbéke Méz Manufaktúra

Gál Attila, a BeoBee Méhészet és a Virágbéke Méz Manufaktúra alapítója és vezető méhészétől megtudjuk, ha valamilyen külső tényező hatására a kaptárak megrongálódnak, felborulnak vagy mondjuk széttörnek, akkor a méhek először a méhanya köré gyűlnek és próbálják testükkel védeni, ahogy csak tudják. Mivel a tájékozódási képességük eléggé kifinomult, ezért kivétel nélkül minden egyes méh a méhanya köré fog gyűlni, ugyanis ilyen helyzetben a szagló képességükre támaszkodnak és megérzik a különleges feromont.

Egy ilyen helyzet számukra nagyon veszélyes, hiszen elvesztették a menedéküket, nincs élelmük (méhkenyér, virágpor, méz) és ki vannak téve a különböző külső hatásoknak, mint az időjárási tényezők, vagy a darazsak. Ilyenkor általában új menedék után néznek, keresnek egy faodút, egy faágat vagy egy kéményt. Amennyiben ez sikerül, újból elkezdik gyűjteni az élelmet és egy biztonságos környezetet alakítanak ki maguknak. A kaptár elvesztése tehát nem minden esetben okozza a méhek elpusztulását, szemben a mesterséges kémiai szerekkel, amelyek ellen maguk a rovarok képtelenek védekezni.

<!– [if IE 9]><![endif]–>

Forrás: Virágbéke Méz Manufaktúra

A kaptárelhagyás jelensége

„Az úgynevezett kaptárelhagyás (Colony Collapse Disorder, röviden CCD) nem régóta van jelen a világon, és valószínűleg a növényvédő szerek méhekre gyakorolt káros hatása, valamint túlzott használata miatt alakulhatott ki az elmúlt években. Ugyanis a talajvízben és a növényekben felhalmozódott növényvédő szerek nagyon káros hatással vannak a méhek idegrendszerére, ezáltal a tájékozódó képességükre. Valószínűsíthető, hogy nem tudnak hazatalálni a kaptárakba” – tudjuk meg Gál Attilától.

A vezető méhész elmondása alapján ezekkel a szerekkel akkor találkoznak a rovarok, amikor nektárt gyűjtenek például a napraforgó virágáról, isznak a közeli szántóföldön a pocsolyákból, röviddel egy permetezés után. Magyarországon még nincs akkora probléma, hogy a méhpopuláció veszélyben lenne, ugyanis nálunk még sok a méhész és nagyon magas a négyzetkilométerenkénti méhsűrűség is. Viszont a világ számos pontján már küzdenek ezzel a jelenséggel, és vélhetően a helyzet csak egyre rosszabb lesz. Az ágazatra nézve jelenleg sokkal nagyobb gondot okoz az olcsó, bizonytalan eredetű méz.

<!– [if IE 9]><![endif]–>

Forrás: Virágbéke Méz Manufaktúra

Nagy a tét

A fenti tények hozzájárulnak ahhoz, hogy drasztikusan fog csökkenni a méhállomány, nemcsak itthon, hanem mindenhol a világon, amely mindenre hatással lesz. „A háziméhektől és más beporzó rovaroktól függ több százezer növényfaj beporzása. Ez jelenleg 70-75 százalékot jelent, míg az emberiség élelmiszer-termelésének közel 50 százaléka függ a beporzóktól. Vagyis a tét óriási, ugyanis az élelmiszerek fele eltűnhet, ha nem cselekszik az emberiség” – mondja Gál Attila, majd a sok vészjósló tényező után egy morzsányi megnyugtató ténnyel szolgál.

Szerencsére a kaptárelhagyás jelenség a méz minőségére nincs hatással. Ugyanakkor a méhpopuláció csökkenésével egyenesen arányosan csökkenni fog a megtermelt méz mennyisége is. Amennyiben eltűnnek a méhek, sem jó, sem rossz minőségű méz nem lesz kapható, elbúcsúzhatunk a természet eme nemes ajándékától. Mi lehet a megoldás?

„A kaptárelhagyás jelenségre semmilyen igazán hatékony gyógyszer, vagy gyógyhatású készítmény nem létezik. Egy módon lehet ellene védekezni; ha nem telepítjük ki a méhcsaládokat intenzíven művelt mezőgazdasági területek környezetébe. A mi méhészetünknél kifejezetten figyelünk erre. Évek óta csak természetvédelmi területekre, nemzeti parkokba telepítjük a kaptárakat, így nagyon magas minőségű BIO méze tudunk termelni, ezáltal védjük a méhcsaládjainkat és vásárlóinkat. Azt tapasztaljuk, hogy amióta nem vándorlunk napraforgóra, vagy repcére, sokkal vitálisabbak a méhcsaládok. Úgy is mondhatjuk, egész évben jó formában vannak. Erősen indulnak a télbe és erősen is jönnek ki belőle. Amíg nem alkalmaztuk ezt a módszert, előfordult 30-40 százalékos méhpusztulás is tavaszra.”

<!– [if IE 9]><![endif]–>

Forrás: Virágbéke Méz Manufaktúra

Globális megoldás

A cél érdekében egyetlen átfogó, minden méhészetet és a teljes méhpopulációt védő megoldás létezik, csökkenteni kellene a növényvédő szerek használatát, vagy pedig olyanokat kellene kifejleszteni, amelyeknek nincs káros hatása a beporzókra. Meg kellene találni az arany középutat a hatékony növényvédelem és a természet maximális védelme között.

„Napjainkban sajnos hiába van ráírva egy permetszerre, hogy méhekre nem veszélyes, és akár nappal is lehet permetezni vele a haszonnövényeket, de mi méhészek nem ezt tapasztaljuk. Nem ritka az egyik napról másikra végbemenő, állomány szintű mérgezés, majd pusztulás. Ha például egy nagy repcetáblát 3-5-féle szerrel kezelnek, akkor ezek a szerek felhalmozódnak a méhek szervezetében és nem tudhatjuk, hogy milyen hatással vannak egymásra. Márpedig amennyiben valami borul a szervezetükben, akkor minden borul, akárcsak nálunk embereknél. Ezért kulcsfontosságú a megelőzés és a gondoskodó, természetbarát méhészkedés fenntartása.”

Legyen szó megrongálódott kaptárokról vagy az emberi beavatkozás káros hatásairól, a méhpopuláció csökkenése komoly környezeti károkat okozhat. A probléma nem csupán a méhpopulációt érinti, hanem a teljes ökoszisztémát. A méhek nélkül a beporzásban résztvevő növények száma jelentősen csökkenhet, és ennek súlyos következményei lehetnek az élelmiszer-termelésre és a természetre.