Megérkezett az első kakukk

A kakukkszó leggyakrabban a hajnali órákban csendül fel a vizek mentén, az erdőkben és a falusi kertek környékén. A kakukk szaporodásbiológiája egyedülálló a hazai madárvilágban, tojásait a gazdamadarak fészkébe csempészi, fiókáit pedig vele nevelteti fel. Az erdőben leggyakrabban a vörösbegy, míg a nádasok mentén a nádirigó és az énekes nádiposzáta a kiszemelt „áldozat”.

A tojó egy magasabb ágról figyeli, hogy hova építi a fészkét a leendő szülőpár. Általában májusban és júniusban rakja bele 18-20 tojását egyesével az idegen madarak fészkeibe. Gyakran megesik, hogy odúba is becsempészi tojását – képes a kloákáját mesterien rátapasztani az odú nyílására. A kakukktojás héja vastag, így nem törik el mikor az odú aljára pottyan.

Előfordul, hogy a kikelő és felcseperedő kakukkfióka méreténél fogva nem tud kibújni a nyíláson, és ezért elpusztul. A tojó mindig egy tojás rak a kiválasztott madár fészkébe, csőrében pedig egyet helyette elcipel a fészektől, amelyet vagy lenyel, vagy valahol lepottyant. A gyanútlan gazdamadár nem ismeri fel a tojáscserét, és mit sem sejtve, elkezd kotlani.

A kakukkfióka általában előbb kell ki a tojásból, mint mostohatestvérei, majd első cselekedeteként a mellette heverő tojásokat vagy még vak, kis fiókákat kilöki a fészekből. Előnyös helyzetbe kerül, hiszen a két mostohaszülő csak egy madarat etet szakadatlanul. Szükség is van a sok táplálékra, mert gyorsan fejődik. Vicces látvány, mikor a kis termetű vörösbegyek a már fejlett, sokkal nagyobb méretű kakukkfiókát etetik jobbnál jobb falatokkal.

Hazánk területén eddig több mint harminc madárfaj fészkében találtak kakukktojást. Nem szabad haragudni ezért a tulajdonságáért rá, hiszen a természet egy leleményes madara.