Túl kevés a tavaszi növény a méhek számára

A méhek nektárt és virágport gyűjtenek utódaiknak, illetve ők maguk is fogyasztanak, s ezek beszerzése során mellékesen beporozzák a virágokat. Ez talán az egyik legismertebb ökoszisztéma-szolgáltatás, ami miatt a méhek és más beporzók jelenléte különösen fontos az ember számára.

Sajnos a vadméhek és más rovarok száma vészesen fogy (a háziméheket nem kell félteni, az ő számuk folyamatosan és megállíthatatlanul nő, de nem szabad elfeledni, háziállatokról beszélünk, vagyis a védelmük annyira fontos a természetvédelemben, mint a tyúkok megóvása a madárvédelemben). A vadméhek és más beporzók sokfélesége biztosítja azt, hogy mindenféle növény hozzáfér a maga beporzójához, míg a háziméhek elsősorban a nagy tömegben ültetett mezőgazdasági termények – például repce, napraforgó – beporzásában jeleskednek.

Az Oxfordi és az Exeteri Egyetem kutatói poszméhek és a tavaszi virágok előfordulási idejét és ezek hosszú távú hatásait vizsgálták. Arra jutottak, hogy a beporzóbarátnak nyilvánított növények jó része egy hónappal később borul virágba, mint amikor a méheknek már szükségük van a nektárra, pollenre.

A poszméhek fiatal, már megtermékenyített királynőként telelnek át, a dolgozók elpusztulnak ősszel. Kora tavasszal aztán ezek a királynők előbújva fészeknek megfelelő helyet keresnek, majd nekiállnak lerakni az első, dolgozókat tartalmazó petéket. Ezt az első nemzedéket még a királynőnek kell táplálnia, ő hordja a pollent és a nektárt, majd a későbbieket e dolgozók és nővéreik látják el már élelemmel. A királynők feladata ezt követően csak a peterakás lesz.

Ahhoz, hogy az első nemzedékek felnövekedjenek, és kellő számú dolgozó segítse a méhcsalád gyarapodását, sok virágporra és nektárra van szükség, mégpedig a megfelelő időben. A kutatás eredménye szerint azonban ezt ma már jobb, ha aktívan segítjük.

„Az eredményeink alapján egyszerű gyakorlati javaslattal állhatunk elő: olyan növényekkel tegyük jobbá a sövényeinket, amelyek korán virágoznak, mint például a kerek repkény, a piros árvacsalán, juhar, cseresznye, galagonya vagy fűz. E fajok segítségével a poszméh-családok sikeressége 35 százalékról 100 százalékra nő” – magyarázta Dr. Tonya Lander, a kutatás vezetője. E módszerrel a már meglévő sövényeket, a mezőgazdasági területeket elválasztó sávokat tehetik gazdagabbá anélkül, hogy területet veszítenének a farmerek. Hazánkban egyelőre nincsenek efféle elválasztó sávok, de a szántók peremterületein vagy a kiskertekben ugyanúgy hasznosítható e módszer.

A vizsgálatok során a szakemberek azt mérték fel, hogy két elterjedt európai faj, a földi poszméh és a mezei poszméh családoknak mikor van a legnagyobb szükségük az élelemre, és miként hatott a családok túlélésére az, ha nem volt elegendő táplálék. Ezt követően hosszabb távra szóló modellszámításokat is végeztek. Arra jutottak, hogy a poszméhek számára a március-június közti időszak a leginkább kritikus, ha ekkor nincs eledelük, akkor nem fejlődnek ki a következő évi királynők, és ezzel leáll a méhek életciklusa.

Különösen a március és április kritikus, ha ekkor akár csupán 2 héten át nincs virág, 50-87 százalékkal kevesebb lehet a következő nemzedéket megalapozó leendő királynők száma.

Kiderült az is, hogy milyen élelemforrást mire használnak a méhek ebben az időszakban: a pollen a lárvák növekedését szolgálja, a nektár leginkább a család hőmérsékletének fenntartását segíti elő.

A legtöbb virág, amelyet a beporzóbarát növények közé sorolnak, nem e kora tavaszi időszakban, hanem később nyílik. Érdemes tehát figyelembe venni azt is, hogy mikor van szükség a virágokra. Ha sikerül a tavaszi időszakban lendületet adni a méheknek, akkor talál megállítható a folyamatos fogyásuk is.