Hosszú évekig kimutatható a tornádók hatása

1999. április 9-én egy EF-4-es erősségű tornádó csapott le Cincinnati egy külvárosára, 4 ember halálát okozta, és több mint 200 házat tett a föld színével egyenlővé. A tornádó nemcsak az embereket, hanem a természetet is érintette, a Harris Benedict Természetvédelmi Területen, amelyet a Cincinnati Egyetem kezel, szintén pusztítást végzett.

E helyszínen végeztek rendszeres megfigyeléseket arról az egyetem kutatói, hogy pontosan miként is áll helyre a természet lassanként a pusztító vihart követően. Az eredmény nemcsak az időjárási katasztrófák, hanem mindennemű zavartatás következményeiről is adatokat nyújtanak. A vizsgálat feltárta, hogy igen jelentős ideig tartó és váratlan következményekkel kell egy ilyen esemény után számolni.

Az Ecology and Evolution folyóiratban közzétett tanulmányban a kutatók beszámoltak róla, hogy az erdő képes volt regenerálódni. „Ez mind nagyszerű, de milyen a növénytakaró összetétele?” – mondta Theresa Culley professzor, a kutatás vezetője. „Egyes őshonos, az itt normálisan élő fafajok egyedszáma csökkent, ám nőtt az inváziósaké.”

A kutatás egyik szerzője, Marjorie Bécus a tornádó egyik túlélője is volt, otthona a védett erdőség mellett állt. A sziréna hangjára ébredt hajnal 5-kor. „Bekapcsoltam a rádiót, bemondták, hogy vészhelyzet van, menjen mindenki a pincéjébe, így tettem én is. Felkaptam a macskámat, aki az ágyon aludt. A pincében volt egy tévé, azon közvetítették az eseményeket. Aztán hirtelen hatalmas zaj lett odakinn, és elment a villany.” – mesélte a kutató.

Néhány perccel később a szomszédja bekopogott, hogy megnézze, rendben van-e, ekkor vette észre odakinn a kicsavart fákat. A tornádó egy 16 kilométer hosszúságú területen tarolt.

Korábban a környéken autózva számos Erdős telek eladó táblát lehetett látni, majd néhány héttel később a táblákon kihúzták az erdős szót, mert egyszerűen eltűntek a fák

– tette hozzá Bécus. A szakember korábban ebben az erdőben végezte a diplomamunkájához a kutatásokat, így különösen a szívéhez nőtt a terület. Ahol nem tarolta le teljesen a fákat a vihar, ott is voltak hézagok a kidőlt fák miatt.

A kutatók összehasonlították az erdő ezen, tornádó által sújtott területének sorsát egy olyan résszel, ami a tornádó sávján kívül esett. Kiderült, hogy a vihar utáni első 10 évben megszaporodott a friss sarjak, magoncok száma, majd később visszaesett a növendék fák és cserjék aránya.

A leggyakoribb cserje egy ázsiai, 200 éve dísznövénynek betelepített majd kivadult lonc volt (Lonicera masckii). Mivel ez a helyi növényeknél hamarabb kihajt tavasszal, és az ősz során is tovább marad zöld, így kiárnyékolja a többi növényt. Ezen kívül kínai díszkörte (amit sajnos az amerikai tapasztalatok ellenére nálunk szabadon árusítanak) is elkezdte meghódítani az erdőt, miközben számos amerikai, őshonos faj eltűnt.

Culley professzor óceáni szigetek inváziós növényeit kutatja, de úgy gondolja, a Harris Benedict Természetvédelmi Terület is ilyen szigetnek tekinthető, azonban ezt nem víz, hanem városi környezet fogja körbe. A lonc és más inváziós növények igen nagy számban hajtottak ki a vihart követően, majd csökkent az új növények száma. „Amelyek viszont megmaradtak, azok hatalmasra nőttek és rengeteg termést hoztak” – tette hozzá a kutató.

A klímaváltozással gyakoribbá válnak a hasonló, pusztító viharo, így ezek is hozzájárulnak az erdők szerkezetének, fajösszetételének átalakulásához.