Fura a neve, de finom a termése a bunyabunya fenyőnek

Az ausztrál őslakosok egyik kedvelt elesége a helyben termő araukáriaféle magja, a bunyadió, ami sokféle módon felhasználható.

Ausztrália egzotikus élelmiszerei közül a legtöbben az egyes szupermarketekben időnként elérhető kenguru steaket ismerhetik, illetve ma már nálunk is kapható a makadámdió. Egy újabb „dió” is meghódíthatja a piacokat, az ausztrál bunyabunya fenyő (Araucaria bidwillii) magja, amit bunyadiónak neveznek.
A vicces nevű bunyabunya fenyő elnevezése egy ausztrál őslakos nyelvből ered, a toboza pedig akár 30 centis is lehet. Épp ezért a tapasztalt ausztrálok nem ültetik ház vagy parkoló közelébe, mert a magasból lehulló termés képes bezúzni nemcsak egy kocsi szélvédőjét, de a háztetőt is. A fa maga 50 méteres magasságot is elérhet, a termésének pedig több mint egy évre van szüksége ahhoz, hogy beérjen. Akár 800 évig is élhet egy ilyen fenyő.
Maga a növény a jura időszakra, mintegy 200 millió évre visszavezethető, és ősi rokonai egykor igen nagy területen, a Gondwana szuperkontinens jelentős részén megtalálhatók voltak, mára azonban egészen beszűkült az araukáriafélék élőhelye. A bunyabunya fenyő az őslakosok számára szent fa, amelyet semmilyen körülmények közepette sem szabad bántani, ennek talán köze lehet a rendkívül ízletes terméséhez is.
A bunyadiót többféle módon is lehet fogyasztani, nyersen lisztté őrölve, egészben megpirítva vagy megfőzve (a maghéj felnyitásához segítség a hőkezelés). Az őslakosok évezredek óta gyűjtötték és fogyasztották, ahogy a dél-amerikai araukáriafajok magvait is az ott élők. Egy új kutatásban a különféle araukáriafélék magvainak tápanyagtartalmát hasonlították össze a Queenslandi Egyetem szakemberei. Ez az állam a legfőbb élőhelye ma a bunyabunya fenyőnek.
A mérések alapján világossá vált, hogy a bunyadió összetétele szinte azonos a dél-amerikai rokonok magvainak összetételével, így a termésekkel hasonlóan lehet bánni. (A brazil araukáriafenyő magja, a pinhão igen népszerű, évente több ezer tonnát termelnek belőle.) A bunyadióban keményítő, rostok, többszörösen telítetlen zsírsavak, ásványi anyagok, nyomelemek találhatók, és jó minőségű az aminosav-összetétele is, a héjából pedig teát lehet főzni.
A magról kelt fák 20 éves koruk körül fordulnak termőre, ám oltással már 5-6 éves korukra kellően erőssé válnak ehhez. A nagyobb fákon évente több száz toboz terem. A kutatók úgy vélik, hogy a bunyadió termesztése nemcsak a fafaj fennmaradását segíthetné elő, de sokaknak biztos, hosszú távú megélhetést is nyújtana.