Kíváncsiságuk miatt oly sokszínűek az afrikai sügérek

A Tanganyika-tó lakói különös népszerűségnek örvendenek, e kis termetű halak gyönyörű szín- és formavilága megragadó. Egy új kutatás azt tárta fel, minek is köszönhető, hogy ilyen sok faj született egyetlen ősből az afrikai árokrendszer tavaiban.

A Bázeli Egyetem szakértői arra jutottak, hogy a halak kíváncsisága hajtotta a fajok kialakulását, e tulajdonságuk pedig genetikailag is meghatározott. A kíváncsiság azt jelenti, mennyire hajlamos egy hal korábban ismeretlen környezetbe merészkedni, ott megtelepedni – a fajképződés innen már csak idő kérdése. Az afrikai sügérek a bölcsőszájúhal-félék (Cichlidae) családjába tartoznak.

A kíváncsiság, a felfedezői hajlamok fontos meghatározói egy állat személyiségének, és az egyed túlélését is befolyásolják. A kíváncsibb egyedek remek új élőhelyeket találhatnak, azonban eközben veszélyeknek is kiteszik magukat.

Az afrikai sügérek nemcsak külsejükben és szó szerint sokszínűek, hanem étrendjükben, és az általuk kedvelt élőhelyek szerint is. Ez teszi lehetővé, hogy a szoros rokoni szálaik ellenére ne legyenek egymás versenytársai a tóban, hanem képesek legyenek annak különféle élőhelytípusait kitölteni. Walter Salzburger professzor és kutatócsoportja e halak segítségével tárta fel, milyen befolyása van a halak személyiségének az új élőhelyek meghódítására.

A kutatók 57 afrikai sügérfajt figyeltek meg 9 hónapon át a Tanganyika-tó déli partvidékén. Azt mérték fel, mennyire felfedező hajlamúak az egyes fajok egyedei. Sok száz halat befogtak, és videókat készítettek róluk, amint számukra ismeretlen helyre tették őket, kísérleti mesterséges tavakban.

Ezt követően a halakat természetesen szabadon engedték eredeti lakhelyükön. A videók alapján aztán elemezték, hogy az egyes halak mennyire igyekeztek felfedezni az új környezetüket az odahelyezésük 15 perce alatt.

„Általánosságban elmondható, hogy igen nagy eltéréseket láttunk az egyes halfajok felfedezési hajlamai között, és a különbségeket aztán laborkörülmények közt is igazoltuk” – magyarázta Carolin Sommer-Trembo evolúcióbiológus, a kutatás vezetője. A részletes vizsgálatok feltárták, hogy szoros összefüggés van a testalkat, az élőhely és a felfedezői hajlamok között az egyes halfajok esetében. Például a parthoz közel élő fajok tömzsibb testűek és kíváncsibbak is, mint a nyílt vízben élő hosszúkás testűek. „Ez pedig visszavezeti a figyelmünket az állat viselkedésére, mint az evolúciós folyamatok mögött álló hajtóerőre.”

Mutációk tették kíváncsibbá a halat

Az egyes halfajok génkészletei közti összehasonlításra fejlesztettek egy új módszert a kutatók, amellyel aztán sikerült kimutatni azokat a génváltozatokat, amelyek összefüggenek a hal felfedező hajlamával. Egészen egyszerű különbséget fedeztek fel a kutatók: a kíváncsi halak adott génjében timin volt azon a helyen, ahol a kevésbé kíváncsiaknál citozin. Ezek a molekulák azon bázisok közé tartoznak, amelyekből a DNS felépül.

Amikor aztán a kutatók e felfedezett különbség nyomán genetikai olló segítségével megváltoztatták a halak kérdéses genetikai régióját, az állatok felfedezői hajlama is átalakult. Az összefüggések olyan szorosak, hogy a genetikai adatok, a testalkat és az élőhelytípus alapján megjósolható, mennyire felfedező hajlamú az adott halfaj.

A felfedezésnek persze van emberi vonatkozása is. A halak felfedező hajlamát jelző génvariáns közvetlen szomszédja annak, a cacng5b nevű génnek, amelynek aktivitása az agyra van hatással. E gén emberi változata olyan tulajdonságainkért felelős, amelyek például egyes mentális problémák, mint a skizofrénia, vagy a bipoláris zavar hátterében állnak. E betegségek a személyiséggel is összefüggenek. Könnyen lehet, hogy e színes kis halak segítenek majd megérteni a saját mentális zavarainkat is.