Orra védi a rókát egerészéskor

A Cornell Egyetem számolt be arról az új kutatásról, melyben a rókák fejesugrásait vizsgálták. Vadászat közben a róka másodpercenként 2-4 méteres sebességgel veti magát fejjel a hóba ott, ahol az egérre utaló hangokat hallja. Azonban, amint azt a PNAS folyóiratban közzé tett kutatási eredmények mutatták, a becsapódást a róka hosszú orra kellően lefékezi, és megvédi az állatot a sérüléstől. Az eredmény nemcsak az egerésző rókák alkalmazkodási képességéről vallanak, hanem segítséget nyújthatnak a síelés vagy hódeszkázás közben balesetet szenvedőknek is.

A hó, amikor friss, egészen puha tud lenni, ekkor folyadékszerűen viselkedik. Azonban egy idő után megkérgesedik, megkeményedik, ilyen akkor is, ha hógolyót gyúrunk, ekkor szilárd anyagként viselkedik.

„A róka orra nem nyomja össze a havat, hanem szinte ellenállás nélkül nyomul bele” – mondta Sunghwan Yung, a kutatás résztvevője. A rókák és más kutyafélék hosszú orra, hosszúkás állkapcsa a falkában vadászathoz alkalmazkodott: az egyes állatok a zsákmányba harapdálva ejtenek összességében végzetes sebeket.

Ez az anatómia jellegzetességük segíti őket egerészéskor is. A macskafélék, amelyek jórészt magányos vadászok, rövidebb orrukkal, rövid állkapcsukkal arra képesek, hogy egyetlen, igen erőteljes harapással végezzenek a zsákmányukkal.

A kutatók múzeumi állatkoponyák 3D nyomtatott változataival végeztek kísérleteket. Vörös és sarki rókák, valamint hiúzok és pumák koponyáit szerelték fel szenzorokkal, majd ejtették bele vízbe, illetve hóba. A szenzorok mérték a becsapódások erejét.

„Tömörödés nélkül a hó vízként viselkedik a nagy sebességű becsapódás ellenére” – mondta Jung. Amíg a róka orra nem tömörítette a havat becsapódáskor, a macskafélék rövid, laposabb orra igen, és ez veszélyes nagyságú sérüléshez is vezethet. Emellett a róka orrhossznyi előnnyel indul az egérért folyó versenyben is: hosszúkás állkapcsa révén előbb éri el a zsákmányt, mintsem annak ideje lenne elmenekülni, ha észreveszi a közelítő veszélyt.

A róka a fejesugrás előtt felméri a hó mélységét is, ehhez fejét megrázva figyeli a hó alatti rágcsáló hangját, s az alapján be tudja mérni, mekkorát kell ugrania. „Veszélyes manőver ez, de még egy olyan esetről sem érkezett hír, hogy a róka megsérült volna miatta” – tette hozzá a kutató. A modellezés alapján végzett számítások azt mutatták, minél hegyesebb az orr, annál kevésbé veszélyes a becsapódás az állat számára.