Ismét felcsendült a fákon a „huncut a bíró”

Március havában még nagyon becsapós lehet az első felcsendülő sárgarigó (Oriolus oriolus) ének, ezt a hangot gyakran utánozzák a seregélyek. Azonban április végén már más a helyzet, afrikai szállásukról érkeznek haza az első példányok. Így történt ez idén április végén is.

Amikor felcsendül az első sárgarigó ének, egy hímet is sikerült meglátni.  Nagyon szépek a faj régi, népi elnevezései, úgymint az aranymálinkó (személy szerint ez a madárnév a legszebben csengő), szolgabíró, sárga venyhe, aranybegy, huncutbíró és lórió. Sík- és dombvidéki ligetes erdők, nagyobb kastélykertek, temetők, fasorok, gyümölcsöskertek költőmadara.

Fészke a madarak között igazi remekmű, fák ágvillájában mesterien, szinte művészi ügyességgel szövi a fészekcsészét, amely növényi rostokból, pókhálóból áll. Maga a fészekcsésze az ágvillában csüng lefelé, ebbe teszi 4-6 fehér alapon feketén rajzolt tojását.

Évente egyszer költ, de ha első költése meghiúsul, akkor pótköltésbe kezd. Sok rovart, szőrős hernyókat, cserebogarakat fogyaszt, gyümölcsérés idején nagy kedvence a szeder, a vadcseresznye.

Éneke, a „huncut a bíró” szinte mindenki számára ismerős.

Megpillantani igen nehéz, csak akkor tudjuk mikor magasan a lomkoronában egyik fáról a másikra repül át, ekkor aranyló sárga színe nagyon szembetűnő.

Védett madárfaj, természetvédelmi értéke 25 ezer forint.