Az antarktiszi ózonlyuk állati következményekkel jár

Az ausztrál Wollongong Egyetem számolt be arról az új, nemzetközi kutatásról, amelyben azt vizsgálták, miként hat az ózonpajzsunk hiánya az élővilágra – az eredmények ijesztőek.

Az ózonlyuk mérete szeptember-október hónapok során a legnagyobb kiterjedésű, ekkor az élővilág vagy a hótakaró, vagy a tengerjég alatt, védett állapotban pihen. Azonban az elmúlt néhány évben az ózonlyuk egészen decemberig, vagyis az antarktiszi nyár kezdetéig fennmaradt, ekkor pedig már aktívak mind a növények, mind az állatok.

„Korábban szeptemberben és októberben volt a legkisebb az ózon mennyisége. Az elmúlt négy évben ugyanakkor valami egészen más történt, az alacsony ózonszint egészen decemberig kitartott” – magyarázta Dr. Sharon Robinson professzor, a kutatás vezetője.

„Amint elérjük a decembert, a déli félteke napsugarai jóval magasabbról sütnek, így erősebb a sugárzás is. Az Antarktisz területén decemberben 14-es UV-indexet is mérhetünk, míg az ózonlyuk megjelenése előtt ez csak a 6-os értékig jutott. A 14-es igen extrém mértékű, ez annak felel meg, amit Sydney vagy San Diego területén mérhetünk nyáron.

Ez azt jelenti, hogy az antarktiszi növények és állatok több mint kétszer olyan erős ultraibolya sugárzásnak vannak kitéve ma, mint az 1970-es években.

Emiatt az élőlények a szaporodási időszak csúcsán, egy igen érzékeny életszakaszban kapják a nyakukba a rengeteg ultraibolya sugárzást, azt UV különösen a pingvinfiókák és a fókaborjak számára lehet súlyos hatású. Az közismert, hogy az UV-B sugárzás az ember esetében növeli a bőrrák és a hályog kialakulásának esélyét, ám azt nem tudjuk, mi a helyzet az antarktiszi madarak és emlősök esetében.

Az állatokat a kültakarójuk védi az UV-sugárzástól, a pingvinek szemét pedig az abban lévő pigmentek, illetve olajcseppecskék. A legtöbb élőlény számára az ultraibolya sugárzás azt jelenti, energiákat kell befektetnie az ellene való védelembe, illetve a sugárzás okozta károsodások kijavítására.

Ha pedig egy növénynek UV-védő pigmenteket kell termelnie, kevesebb energiája jut növekedésre. Ez igaz a krill által fogyasztott fitoplanktonra is, ami azzal jár, hogy kevesebb lesz az ehető mennyiség. „Bár a megnövekedett UV mennyisége nem pusztítja el az élőlényeket, de tudjuk, hogy a napsugárzás elleni védelemnek ára van, és erőforrásokat von el az állat vagy a növény egyéb élettevékenységeitől” – mondta Robinson professzor.

Az 1987-ben életbe lépett montreali egyezmény hatására az ózonrétegünk folyamatosan gyógyul, azonban ez a folyamat időigényes. Addig, míg véglet begyógyul az ózonlyuk, a legtöbbet azzal tehetjük a déli sarkvidék élővilágáért, hogy a szén-dioxid-kibocsátásunkat visszafogjuk, és megakadályozzuk a bozóttüzeket, erdőtüzeket, amelyek szintén felelősek az ózonpajzsunk rombolásáért.