Így segíthetik a gazdálkodók a madarakat

A háztáji gazdálkodás vagy nagyobb méretben a mezőgazdaság egyike azoknak a tevékenységeknek, amelyek igen kreatív gondolkodást igényelnek. A gazdálkodók nap mint nap rengeteg módszert vetnek be azért, hogy nyereséges, egészséges termékeket előállító gazdaságokat hozzanak létre, a megoldások viszont akár ki is zárhatják a természetet.

„Talán egy jó megközelítés tud lenni, amikor a vadon élő állat- és növényvilág úgy veszít a területéből, hogy a létezéséből ne kelljen” – mondta Aldo Leopold világhírű ökológus az 1940-es években. Ezen szemlélet továbbra is időszerű megközelítése a vadvilág és a mezőgazdaság kapcsolatának.

A legtöbb gazdálkodó tisztában van azzal, hogy a területei, gyümölcsösei felett különféle madarak repkednek, vagy éppen azt látják, ahogy leszállnak a fák ágaira. A dió- és almaültetvényeket költési időszakban szinte ellepik a harkály- és énekesmadár-fajok.

Ma már az is köztudott, hogy jelentősen, akár egyharmaddal is csökkentik a lucerna-pikkelyesormányos (Hypera postica) egyedszámát a verebek és egyéb énekesmadarak a lucernaföldeken. A madarak jelenléte tehát egyszerre jelzi a terület kártevők általi fertőzöttségét, és annak valós idejű, általuk történő kezelését.

DNS-elemzések és statisztikai modellek segítették megismerni a vadon élő madarak tevékenységét és mezőgazdasági hasznát.

A mezőgazdasági termelőknek újabb pillantást kell vetniük a területeiket használó madarakra, és ösztönözniük kell, hogy telepedjenek le, illetve fogyasszák a növényi kártevőiket.

A madarak és a mezőgazdasági szereplők együttélése mindkét félnek hasznot jelent. Az együttélést igenis célszerű kialakítani, ezt követően pedig gyakorolni kell a közös munka feltételeinek fenntartását.

Téli madáretetők és egész évben friss ivó- és fürdővizet biztosító helyek kialakításával biztos megbízható lakótársaivá válhatunk a ránk szavazó madaraknak. A fecskék számára sárgyűjtő hely szintén fontos. A mesterséges odúk, költőládák kihelyezése szinte helyhez köti a majdani költőpárokat. Ha cserjékkel, bozóttal is vegyítjük a meglévő vegetációt, segítjük a madarakat a ragadozók elől elrejtőzni, valamint így több rovart is zsákmányolhatnak.

Akad még egy égető probléma: az éghajlatváltozás, amely egyre nagyobb kihívást jelent mind a gazdálkodók, mind a vadon élő madarak számára. A melegedő klíma új kártevőket hoz a gazdaságba, nem is beszélve arról, hogy az éghajlati „káosz” megzavarja a vándorló és fiókáikat nevelő madarak számára a rendelkezésre álló táplálékforrások szinkronicitását is.

Az élőhelyek biztosításával a madarak közelebb kerülnek a rovarkártevőkhöz, melyektől a gazdák igyekeznének megszabadulni. Összegezve tehát, a madarak jövőjére nagy veszélyt jelent a mezőgazdaság, de paradox módon, minél inkább megfosztja az élőhelyüktől, megfelelő változtatással annál inkább tudnak hasznot húzni későbbi jelenlétükből.

Az emberi környezetre és a Föld biológiai sokféleségére nézve ma már a bizonyítottan számos előnnyel járó, hosszabb távon is működőképes, alkalmazhatóan őshonos élőhelyeket célszerű telepíteni, valamint fenntartani. Talán a legjobb megközelítés, ha a mezőgazdasági területeken belül, bizonyos raszterben alakítható ki egy minimálisan 1 hektáros életközösség, mely jótékony hatást gyakorolhat a körülötte elterülő mezőgazdasági területekre.

Mindenesetre, minél több gazdálkodó tesz a madarak számára előnyös lépéseket, annál ellenállóbb lesz a gazdaságuk és tágabb értelemben a világunk.