Ezek a legapróbb magterjesztő állatok

Jól ismert, hogy az elefántok vagy más nagy testű növényevők fontos terjesztői számos növényfajnak, hasonlóan azt is sokan tudják, hogy a madarak ugyanilyen szolgáltatást nyújtanak a fák, bokrok terméseinek terjesztésével. Ezek az állatok megeszik a gyümölcsöket, majd más helyszínen ürülékükkel kiadják annak magvait, amelyek sértetlenül jutottak át az emésztőrendszerükön. Ez elősegíti, hogy egy adott növény kikelve e magvakból ne legyen vetélytársa a szülő növénynek és testvéreinek, ráadásul rögtön trágyázott ágyásba hullhat.

Azonban az élővilágunk legnépesebb csoportjáról, az ízeltlábúakról kevésé közismert ez a tevékenység, holott számtalan olyan, egészen apró magvacska létezik, amit ők is elfogyaszthatnak, elszállíthatnak. Egy japán kutatócsoport egy különös, gombák segítségével, klorofill nélkül létező apró növényke, a Monotropastrum humile magjának terjesztőit kereste meg.

E növények a nálunk is honos fenyőspárga (Monotropa hypopitys) rokonai. Az aprócska virágnak gyümölcshús veszi körül a porszemszerű magvait, emiatt volt könnyen érthető, hogy a terjesztésében mi is játszhat szerepet.

A kutatók kamerákkal figyelték meg a növényeket, hogy kiderüljön, az ismert fogyasztókon túl (szöcske, csótány) miféle állat vehet még részt a terjesztésében. Több mint 9000 felvétel készült, amelyek az éjjelente a virág húsos termését fogyasztó gerincteleneket lehetett látni.

Azt találták, hogy e növény magját a nálunk is gyakori korhadékfogyasztó, ősállatra emlékeztető küllemű érdes pinceászka (Porcellio scaber) viszi magával emésztőrendszerében.

Ezzel ez az alig egy centis állatka a világ legkisebb ismert emésztőrendszeri magterjesztője.

Azonban az, hogy a japán kutatóknak sikerült felismerniük, azt is jelenti, egy csomó másik, hasonló állatka is szerepet játszhat a növényi magvak elszállításában.

Ahhoz, hogy a felvételeken megfigyelteket ellenőrizzék is, a virág terméseit megetették laborban tartott pinceászkával, fülbemászóval, illetve azzal a szöcskével, amelyről már tudták, hogy terjeszti a magokat. Az etetést követően az állatkák ürülékét megvizsgálva beigazolódott, hogy a magok valóban sértetlenül átjutnak azok emésztőrendszerén. Ezt követően még azt is bizonyították a kutatók, hogy képesek kicsírázni a magvak: az elfogyasztott harmadát találták csíraképesnek, mind a pinceászka, mind a fülbemászó esetében.

A pinceászka 5-11 milliméteres lehet, ezzel pedig a legapróbb termetű magterjesztő állat, amely az emésztőrendszerében cipeli el az elfogyasztott magokat. Valószínű azonban, hogy számos más kis termetű gerinctelennek is hasonló, igen fontos ökológiai szerepe lehet még, amit egyelőre nem ismerünk.