Eszközhasználat védi a tengeri vidra fogát

A tengeri vidra speciális étrendjéhez speciális módszerek járnak, régóta csodáljuk azt, ahogy kiválasztanak egy megfelelő méretű és alakú követ, majd a hasukra illesztik azt és feltörik rajta a zsákmányukat. A módszer másik formája, hogy egy, a tengerparton lévő kőhöz, sziklához csapkodják a kagylót, és ezzel törik fel (ez utóbbi alapján még zooarcheológiai vizsgálatok is készültek), a leginkább kreatív tengeri egyedek pedig hajók oldalát is használják kagylófeltörésre.

Ez az eszközhasználat leginkább a nőstényekre jellemző egyébként, mivel nekik kevésbé erős a harapásuk, ezért segítenek rá a héjak feltörésével. Annak ellenére, hogy igen erős fogaik vannak, azért a kagylók foggal feltörése nem múlik el nyomtalanul. „Ha csak a fogaikat használják, nem esélytelen, hogy ki se tudják nyitni [a kagylót], vagy épp tönkreteszik vele a fogukat” – magyarázta Chris Law, a kutatás vezetője.

Egy új kutatásban, amelyről a Science számolt be, arra jutottak, hogy a kaliforniai tengeri vidrák (Enhydra lutris nereis) számára kimondottan fogkímélő megoldást jelent az eszközhasználat. Ahhoz, hogy erre a következtetésre jussanak, a kutatók civil vidramegfigyelőkkel szövetkeztek: 196 rádiós jeladóval felszerelt tengeri vidra életét kellett követniük. A megfigyeléseket a szakemberek és a civil kutatók egy évtizeden keresztül folytatták Kalifornia középső régiójában.

Az adatokból elsőként levont következtetésük az volt, hogy a kövek használata a táplálkozás szempontjából áttörő siker volt. A kagylók és más, kemény héjban élő állatok táplálóbbak, nagyobbak a vidrák számára könnyebben ehető zsákmánynál, mint pl. a tengerisün.

A megvizsgált állatok fogazatából világossá vált, hogy az eszközhasználóké sokkal jobb állapotban volt, míg az eszköz nélkül táplálkozóké sokkal rosszabban festett, kopott volt. Úgy tűnik, e viselkedés aránytalanul jobban segítette a nőstényeket, gyakrabban voltak ők az eszközhasználók, és így több, táplálóbb élelemhez jutottak hozzá, mint a hímek. Ez persze nem lehet egészen véletlen: a nőstényekre hárul a kicsinyek teljes felnevelése, így sokkal több élelmet is kell beszerezniük.

Emellett kiderült, hogy miféle változatosság uralkodik a tengeri vidrák ízlésében. Bár a kagyló és a rák a leginkább tápláló, ez nem azt jelentette, hogy mindegyik állat csak erre pályázott.

Voltak olyan egyedek, amelyek kimondottan az apró tengeri csigákat részesítették előnyben. Ezeket is igen nehéz feltörni, cserébe egy-egy csigában kevés hús van.

Viszont a nehezen megtalálható kagylókkal ellentétben e csigák tömegesek, vagyis ha egy csigatelepre lecsap egy vidra, könnyen jóllakhat. A sok vidra sokféle preferált zsákmányt mutatott a megfigyelőknek, ezek a megfigyelések pedig azt támasztják alá, hogy milyen jó az alkalmazkodóképességük a tengeri vidráknak.

Mindegy volt azonban, hogy mit és mennyit ettek, az eszközhasználat mindenképp óvta a fogakat. A jobb fogazatú nőstények valószínűleg egészségesebbek maradhatnak, így tovább élhetnek, és sikeresebbek lehetnek a szaporodás terén is, mint a rossz fogú, rövidebb élettartamú hímek. A kutatók a jövőben ezt az elképzelést is szeretnék majd tesztelni.

A tengeri vidrák jelenléte igen fontos az ökoszisztémák számára is. Az egészséges tengeri életközösségek, a kelp erdők nekik köszönhetően maradhatnak életben.

Ez amiatt van, mert a vidra megeszi azokat a tengerisünöket, amelyek egyébként megennék a kelpet és más moszatokat is, ezzel teljesen felborítva a táplálkozási láncot. A kelp nemcsak eledelt, hanem búvóhelyet is jelent számtalan fajnak, így a vidrák óriási szolgálatot tesznek híresen nagy étvágyukkal.