Kiderült, hogy az óriáskolibri voltaképp két faj

Az Új-Mexikói Egyetem számolt be a Dr. Christopher Witt vezette vizsgálatokról, amelyekből elsőként derült fény az óriáskolibri vándorlására. A nyolc éven át tartó kutatás során feltárult az is, hogy az óriáskolibri (Patagona gigas) voltaképpen nem is egy, hanem két madárfaj.

A 19. század óta rejtély volt az óriáskolibri vándorlása, amelyet még maga Darwin figyelt meg a Beagle fedélzetén tett útja során. A madár Chile középső régiójában, a partvidék közelében költ, majd fiókanevelés után eltűnik. Darwin a madárról úgy gondolta, hogy talán az Atacama vidékére vándorolhat, Chile északi részére.

A kutatáshoz elengedhetetlen volt a kolibrikre miniatűr hátizsákként applikálható nyomkövető, amelyet Jessie Williamson fejlesztett ki e célra, és amelyeknek adataiból kiderült, a partoknál költő madár 4000 méteres magasságú hegyekbe vándorol, Chile északi részére és Peruba. Ez távolságot tekintve mintegy 8400 kilométert jelent – ez nagyjából megfelel a New York – Buenos Aires távolságnak (vagy a számunkra könnyebben elképzelhető Adriai-tengertől a dél-afrikai Fokvárosig terjedő távolságnak).

„Próbálkozások sokasága vezetett el a megfelelő rögzítő tervéhez. A kolibrik pehelysúlyú madarak, hosszúak a szárnyaik, és a lábuk egészen apró, így elég bonyolult velük dolgozni” – magyarázta Williamson. „Ők a természet aprócska akrobatái.”

A vizsgálatok nemcsak azt mutatták, hogy a kolibrik vándorolnak, hanem azt is, hogy út közben megállnak akklimatizálódni, mint a hegymászók. Néhány napos pihenőt tartanak, hogy a tüdejük és a vérük alkalmazkodhasson a magashegyi körülményekhez.

Eddig az sem volt ismert, hogy az óriáskolibri két fajból áll, mivel igen hasonlóan néznek ki. Azonban a vándorló faj a nem vándorlók közé keveredve élt, így senkinek sem tűntek fel ezek a különbségek a célzott megfigyelések előtt.

„Sosem jöttünk volna rá a miniatűr nyomkövetők nélkül” – mondta Dr. Christopher Witt professzor. A megfigyelések során szerzett gyanút aztán genetikai vizsgálatokkal be is tudták bizonyítani a szakemberek. Ebben kulcsfontosságú volt az egyetemi múzeumban lévő másfél évszázados madár is.

Az óriáskolibri azon északi csoportja, amely egész évben az Andok magashegyi környezetében él, szervezetében eleve alkalmazkodott e környezethez, nagyobb termetű is, és mind a vére, mind a tüdeje eltérő. A vándorló és a hegyi fajok már kb. 3 millió éve külön evolúciós utat járnak. A hegyi faj új nevet is kapott: Patagona chaski – a kecsua eredetű szó, a chaski (chasqui) az inka birodalomban a hírvivők, futárok neve volt.

A kutatók megjegyezték, hogy a felfedezésekhez hatalmas erőfeszítésekre és rengeteg munkára volt szükség, a helyi lakosság segítsége, és a helyi szakemberek odaadó munkája nélkül sosem jutottak volna fel a kaktuszbozótokon át a hegyek közé, ahol heteken át víz és villany nélkül sátoroztak a kutatók és segítőik.