A mélytengeri régió meghódítását szolgálja a horgászhal különös szaporodása

A horgászhalak közeli rokonsága (Ceratioidea) a nyílt óceánok legmélyebb régióiban él, azonban ahhoz, hogy meghódíthassák ezt az élőhelyet, különös szexuális viselkedésre volt szükségük. A horgászhal hímek rendkívül aprók, a nőstény méretének csak egy egész kicsike töredéke méretűek, és a párzáshoz vagy ideiglenesen rácsimpaszkodnak fogaikkal a nőstény testére (lásd a lentebbi videóban), vagy véglegesen annak testrészévé válnak.

Ez utóbbi esetben a hím egész keringési rendszere összeforr a nőstényével, a nőstény táplálja őt innentől fogva, gyakorlatilag a hím állat egy spermát előállító testrésszé alakul. Ezt a szaporodási módszert szexuális parazitizmusnak hívják, ahol a horgászhalak élnek, ott, úgy tűnik, ez a kézenfekvő megoldás arra, ha valaki szeretne szaporodni.

A Yale Egyetem kutatói a Current Biology folyóiratban számoltak be a horgászhalak titkos nemi életét feldolgozó kutatásukról, amelyben arra jutottak, hogy ez a speciális mélytengeri házasság tette lehetővé a horgászhalak számára, hogy az óceánok mélyét belakják.

A horgászhal őse a sekély tengerek lakójaként, korallzátonyokon és hasonló környezetekben kezdte evolúciós pályafutását. Azonban, amint az most a kutatók a genetikai kapcsolatok elemzésével feltárták, 50-35 millió évvel ezelőtt a korabeli felmelegedés a mélyebb vizekbe kényszerítette őket. Ebben az időszakban az óceánokban kihalási hullám játszódott le a felmelegedés hatására, ám néhány állatnak sikerült olyan stratégiákat kifejlesztenie, amelyek segítették a túlélését. Ezek közé tartoztak a horgászhal-elődök is.

„Az emberek általában egy meghatározott tulajdonságban gondolkodnak, ami elősegíti, hogy egy állatcsoport virulhasson a saját ökoszisztémájában” – magyarázta Chase D. Brownstein, a kutatás egyik vezetője. „Mi azonban azt találtuk, hogy a tulajdonságok egymásba épülő sorozata, köztük azok, amelyek a szexuális parazitizmushoz szükségesek voltak, együtt vezették el a horgászhalakat a mélytengerek meghódításához abban az extrém globális felmelegedési időszakban, amikor a óceáni ökoszisztémák teljesen átalakultak.”

A genetikai adatok azt ugyan nem tárták fel, hogy mely horgászhal fajok pontosan melyek közvetlen rokonai, leszármazottai, mivel rendkívüli sebességgel zajlott az evolúciójuk. Az viszont bizonyossá vált, hogy a szexuális parazitizmus akkorról eredt, amikor az állatok mélytengeri életmódra álltak át.

Ehhez azonban rengeteg változásra volt szükség, például az extrém méretkülönbség kialakulására a két nem között, vagy arra, hogy a nőstények immunrendszere ne akarja elpusztítani, „kilökni” a testébe beleépülő hímet. A szexuális parazitizmus igen előnyös lehetőséget jelentett, hiszen a mélytengeri régiók elképesztő méretű „üres” területet jelentenek, ahol nagyon meg kell becsülni, ha a hal partnerére talált. A kutatók ugyanakkor szerint nem feltétlenül ez a kulcstényező a mélytengerekhez alkalmazkodásban, a sikert viszont garantálta.

A kutatásnak emberi egészségügyi hatása is lehet. Ha sikerül feltárni, miként oldotta meg a horgászhal nőstény, hogy nem löki ki a szervezete az abba beépült hímet, ezzel akár a szervátültetések, vagy a bőrsérülések pótlásának alanyait is lehetne majd segíteni.