Édes nedvekkel fizeti testőreit a páfrány

Van, hogy egy növény tüskéket növeszt, van, hogy mérget termel azzal a céllal, hogy megakadályozza azt, hogy megegyék, erre bárki számtalan példát tudna sorolni. A növényeket fogyasztó állatok és a növények evolúciós harca azonban néha különös taktikát követel a növények részéről: testőröket kell toboroznia.

Teljesen ez sem ismeretlen, hiszen ma már elég sok természetfilmben bemutatták az akáciák és a hangyák közös életét, ahol a hangya az elefántok ellen védi a fát, amely cserébe otthont és eledelt nyújt neki. Számos növény termel nektárszerű nedveket azért, hogy a hangyák megvédjék őt, most viszont a harasztokról derült ki hasonló – a harasztok spórákkal szaporodnak, nem virágos növények. A Boyce Thompson Intézet számolt be az új kutatásról.

A Tennessee Egyetem evolúciós növénybiológus kutatója, Jacob Suissa fogott össze az intézet haraszt-szakértőjével, Fay-Wei Livel, illetve a Cornell Egyetem hangyaszakértőjével, Corrie Moreauval. A kutatók a nektáriumot fejlesztő növények közül 149 harasztféle, 3913 virágos növény, valamint 1341 hangyafaj tulajdonságait vizsgálták meg. Ehhez 725 olyan ízeltlábút is felmértek, amelyekről ismert, hogy harasztokkal táplálkoznak.

A nektárium egy olyan növényi szervecske, amelyben édes, cukortartalmú folyadék termelődik, ezt a növények egyes rovarok csábításához használják. Alapvetően a virágokban találunk nektáriumokat, azonban számtalan esetben a növények más részein is, de szintén a rovarok kedvéért alakultak ki.

Közös munkájuk eredményeként feltárult, hogy a virágos növények és a harasztok egymástól teljesen függetlenül fejlesztették ki azt a képességüket, hogy a hangyák számára vonzó fizetséget nyújtó nektáriumokat növesszenek. Ezt a stratégiát mindkét növénycsoport a kréta időszakban, kb. 135 millió éve választotta, feltehetően azonos evolúciós nyomás hatására.

Ez az az időszak a harasztok evolúciójában későinek számít, már közel 200 millió éve léteztek ekkor, azonban a virágos növények evolúciója még gyerekcipőben járt, mondhatni, ekkoriban kezdődött csak el. A virágos növények és a harasztok közös őse jóval korábban, 400 millió évvel ezelőtt élt.

A harasztok akkor lendültek bele a hangyák toborzásába, amikor az erdők talajáról a lombkoronába költöztek (sok haraszt vált epifitonná, vagyis a fákon éltek), és nagyon úgy tűnik, hogy a már kialakult virágos növény-hangya kapcsolatokat „csapolták meg” ennek során. Magyarul, a hangyák egy része már kötődött a nektárral fizető virágos növényekhez és védelmezte azokat, amikor a harasztok erre az útra lépve egy részüket átcsábították saját védő seregeikbe.

E hasonló növényi stratégiák, módszerek alapos megismerése azt is jelenti, hogy jobban megérthetjük azokat a vezérlő elveket, amelyek a biológiai sokféleséget szabályozzák.