A hópárduc is legel

A Kiotói Egyetem munkatársai hópárducok étrendjére vonatkozó információkat gyűjtöttek. Erre a legalkalmasabb módszer az, ha az állat ürülékéből kivonható DNS-töredékeket vizsgálják meg. A szakemberek mind a vadonban élő hópárducok, mint pedig fogságban tartott fajtársaik ürülékével elvégezték ezeket a vizsgálatokat.

Miért is esznek növényeket a macskafélék?

Erre számos elképzelés született már (ahogy a kutyáink fűevésére is) a növények nedvességétől fogva azok gyógyhatásán át egészen az emésztés könnyebé tételéig. A japán kutatók most a párduc zsákmányállatai mellett azt is sikerrel azonosították, hogy mely növényt eszik a legtöbbször ezek a rejtélyes életű nagymacskák.

Kirgizisztánban, a Tiensan-hegység területén gyűjtöttek be hópárduc-ürülékmintákat, majd ezekből 90 példányt elemeztek. Arra jutottak, hogy a legtöbb esetben (azok közel felében) a csermelyciprus (Myricaria) nevű növényt ették a nagymacskák.

A kutyákkal végzett vizsgálatok arra jutottak, hogy az ebeink a közhiedelemmel ellentétben nem azért legelnek, mert fáj a gyomruk, vagy hányni akarnak, hanem azért, mert egyszerűen éhesek. A hópárducok kapcsán a japán kutatók pontosan ugyanerre a következtetésre jutottak.

A hópárduc ürülékében akkor találtak nagyobb mennyiségben növényeket, ha a zsákmányállataik genetikai nyomaira nem sikerült rábukkanni, vagyis a macska nem jutott húshoz, ám éhségét csillapítani akarta.

A hópárducon túl még néhány másik, vele egy helyen élő ragadozó és növényevő emlős ürülékét is elemezték, ám azokban nem volt csermelyciprus, vagyis ez kimondottan a hópárducra jellemző kiegészítő étrend lehetett. A növényevők elsősorban őszirózsafélékkel táplálkoztak, míg a rókák, farkasok fűfélékkel egészítették ki húsalapú étrendjüket.

A hópárduc zsákmányállatai közt az argali juh és a kőszáli kecskék genetikai jeleit mutatták ki a kutatók.