Gyík a beporzója egy veszélyeztetett növénynek

Az óceáni szigetek távol a szárazföldektől általában egyszerűbb ökoszisztémával rendelkeznek, mint egy nagy szárazföld. Azonban nem kivételes dolog, ha e szigeteken olyan alkalomszerű nektárfogyasztók, például madarak vagy hüllők válnak fontos beporzókká, pont a szokványos, sokszínű beporzó-sereg híján, amelyre nem is gondolnánk.

A Kanári-szigetek őshonos és csak itt élő növénye a Lotus maculatus, amely a pillangósvirágúak közé tartozó, gyönyörű lángszínű virágokkal ékes faj. A virág súlyosan veszélyeztetett, vörös könyves, igen ritka faj, ezért a Kanári-szigetek önkormányzata igyekszik mindent megtenni a védelmében.

Több helyen ültették is a virágot, azonban nem nagyon akarnak szaporodni ezek a kiültetett tövek. Egy kutatócsoport e növény beporzóit figyelte meg, és végzett kísérletet a virágokkal, hogy kiderüljön, mi miatt nem szaporodnak. Hagyományosan úgy tartják, hogy e faj beporzói madarak, ám eddig egyetlen alkalommal se sikerült ezt megfigyeléssel igazolni.

A virág hatékony beporzásához, ahogy sok más rokon pillangósvirágúnál is, a bibét fedő vékony bőrszerű rétegen át kell jutnia a beporzónak – enélkül csupán önbeporzás lehetséges, ami kevesebb magot, vagy semennyit sem eredményez. A szóban forgó növényfaj esetében egyáltalán nem jönnek létre csíraképes magvak, ha nincs beporzás.

Most öt helyszínen végeztek vizsgálatokat, egy rakás virágot hálóba csomagoltak úgy, hogy az állatok számára ne legyen elérhető, ezzel kizárták a beporzóit. Ugyanezen a növényen egy csomó másik virág esetében pedig feljegyezték a látogatókat, és azt, hogy vajon azok beporozhatták-e a virágokat.

A legtöbbször három faj látogatta a virágokat, a kanári-szigeteki gyík (Gallotia galloti) és két méh. Azonban a háziméhek nem a porzót és a bibét tartalmazó irány felől közelítették meg a nektárt, hanem kilyukasztották oldalról a virág szirmait, és így nektárrablókká váltak beporzó helyett.

A vadméh, a Lasioglossum arctifrons nevű karcsúméh-faj teljesen normál úton közelítette meg a virágot (e méh a pollent gyűjti), így beporzónak tekinthető. Ugyancsak beporzóként viselkedett az a gyík is, amelynek a nektárra fájt a foga, és a megfelelő irányból, a porzó és a bibe érintésével nyalt bele a virágba.

A kutatókban felmerült, hogy vajon a gyík képes lehet-e a növény pollenjeit átvinni egyik virágról a másikra? Ehhez a gyíkokat elcsípték, és megvizsgálták őket, hogy van-e pollen a pikkelyeikre tapadva. Ezen felül azt is felmérték, hogy vajon melyik lehetséges beporzó látogatta legtöbbször a virágokat.

A kutatók arra jutottak, nem kis meglepetésre, hogy a gyíkok nemcsak rendesen virágporosak lettek, hanem ők látogatták legtöbbször a Lotus maculatus virágait. Ráadásul annál több magot hozott a virág, amennyivel gyakrabban látogatták a gyíkok.

Azok a virágok viszont, amelyeket a háziméhek látogatták (ne feledjük, itt ők nektárrablók voltak), kevesebb magot termeltek. A vadméh látogatásai nem befolyásolták a magtermelést sem negatív, sem pozitív irányba.

Ez azt jelentette, hogy ahhoz, hogy ezt a súlyosan veszélyeztetett, endemikus virágot sikeresen lehessen szaporítani, és meg lehessen őrizni eredeti élőhelyén, nagy szükség van a gyíkok jelenlétére is.