Ennek köszönhető a valódi pillangóhatás

A bogáncslepkék vándorlása a rovarok közt rekorder, 15 ezer kilométeres távolságot gyűrnek le a többgenerációs vándorútjuk során.

Néhány évenként tömegesen találkozhat a természetet megfigyelő, szerető ember bogáncslepkékkel, ilyen év volt például 2019. Ekkor a késő tavaszi-kora nyári hetekben hazánkban is rengeteg egyedet láthattunk.
A bogáncslepke (Vanessa cardui) nagyméretű, színes, gyors röptű, igazán látványos faj, különös szokása, hogy az útjába eső akadályokat legtöbbször nem körberepüli, hanem azok felett reppen át. A lepke sok vándormadárhoz hasonlóan Afrikában tölti a telet, Európában a nyarat.
Mivel egy rovar élete rövidre szabott, ahhoz, hogy a faj számára optimális körülményeket minden időpontban megtalálja, többgenerációs vándorúton járja be az év során élőhelyeit. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a bogáncslepkék tavasszal Afrikában kelnek ki, átrepülik a Földközi-tengert, majd Európában ez a „migráns” generáció fog szaporodni. Az itt kikelt egyedek aztán Európa számtalan pontjára továbbjutnak, maguk is szaporodnak, ősszel pedig az ő utódaik kelnek útnak a Mediterráneum, majd Afrika felé.
Egy újonnan, a Current Biology folyóiratban közzé tett kutatási eredményben a Barcelonai Botanikai Intézet vezetésével feltárták, hogy pontosan merre jártak 2019-ben a vándorló lepkék, és milyen növényekhez kötődött az életük. Ezt a lepkéken talált virágporszemcsék genetikai elemzésével tudták megtenni, 10 országban befogott sok száz példány segítségével.
Összesen 398 különféle növény pollenjét tudták azonosítani, amelyek közt rengeteg nem is élt ott, ahol az adott lepkét befogták, hanem távoli területekről hozhatta magával e színpompás rovar. E pollen-nyomok segítségével azonban fel tudták rajzolni a kutatók a térképre, hogy pontosan merre is jártak a lepkék a vándorútjuk során.
A lepkéken olyan növények pollenjét találták meg, amelyek kizárólag a Közel-Keleten élnek, vagyis az Európában befogott lepkék onnan repültek át. Ez egybecseng azokkal a megfigyelésekkel, amelyek a keleti Mediterráneum felől Kelet-Európába tömegesen érkező lepkékről számoltak be.
Ahhoz, hogy azt is megértsék a kutatók, minek köszönhető, hogy egyes években igazán tömegessé válik ez a faj, 20 évnyi műholdas megfigyeléseket is igénybe vettek. Ezeken a lepke éves életterén a növénytakaró változásait vizsgálták meg. Kiderült, hogy amikor a közel-keleti területeken virágba borult a sivatag, akkor vált tömegessé a kelet-európai bogáncslepke-állomány. (A nyugat-európai állomány kapcsán egy korábbi kutatás is volt már.)
2019 késő tavaszán a Skandináv területeken befogott egyedeken mediterrán és kelet-európai virágok pollenjét azonosították, ősszel az Ibériai-félszigeten befogottakon pedig skandináv virágokét.
„A kutatásunk megmutatta, mennyire egybekapcsolódnak a határokon átnyúló ökoszisztémák. Az egyik helyszínen bekövetkező rovar népességrobbanásnak más helyszínekre és időkre is kihatásuk lehet a vándorlás miatt” – magyarázta Gerard Talavera, a kutatás vezetője. Hozzátette, hogy a 2019 tavaszi különleges életkörülmények a közel-keleti térségben kihatással voltak arra, amit e rovarok generációi révén egész Európában, majd októberben a Kanári-szigeteken lehetett tapasztalni.
A kutatók hangsúlyozták, milyen hatalmas szerepük van az efféle felmérésekben a civil kutatóknak, vagyis azoknak a természetkedvelő, de nem szakmabéli érdeklődőknek, akik szabad idejükben a megfigyelt élőlényekről precíz adatokat gyűjtve segítik a szakemberek munkáját.