Állatok milliói vonulnak át egy alig 30 méter széles hágón

Az élővilágunkban meglehetősen sok olyan állat van, amely (évszakosan) vándorol, bár leginkább csak a madarakról veszünk tudomást, esetleg felrémlik még egyes afrikai növényevők csordáinak szavannán-folyókon keresztüli útja. Azonban az állatvilág legfontosabb részét a rovarok képezik, azt is mondhatnánk, hogy ők afféle láthatatlan többség, mert csak nagyon ritkán veszünk róluk tudomást. Ha emlegetjük őket, az esetek nagy részében negatívan tesszük.

Márpedig a rovarok sokasága vándorol, és amint arról az Exeteri Egyetem beszámolt, a Pireneusok mindössze egyetlen hágójának megfigyelései alapján elképesztően nagy létszámban repülnek át ezen a helyszínen is.

Ezelőtt mintegy hetven évvel egy madármegfigyelő házaspár, Elizabeth és David Lack véletlenül váltak tanúivá a sok millió rovar átrepülésének. Most az angol kutatók négy éven át jártak vissza a Bujaruelo-hágó helyszínére, és végeztek megfigyeléseket, méréseket az őszi rovarvonulás idején. Azok a rovarok, amelyek itt vonulnak délre, legtöbbször északi országokból, köztük Nagy-Britanniából indulnak útnak.

Ékfoltos zengőlégy pihen az átkeléskor.

Forrás: Will Hawkes

E rovarok közé tartoznak a nálunk is gyakori és közkedvelten cuki ékfoltos zengőlegyek, amelyek nagy számban keltek át a hágón – ez az első alkalom, hogy Európában kétszárnyúak vándorlását tudták a szakemberek megfigyelni.

A kutatók videós megfigyeléseket végeztek a nappal repülő rovarok körében, és a felvételek alapján igyekeztek minél pontosabban meghatározni az adott állatok faját. Nagyon sok volt a lepke, szitakötő – ezekről jól ismert, hogy számos vándorló fajuk van, de a hártyásszárnyú (ide tartoznak pl. a méhek, darazsak) közösség is népes volt.

A hágón kívüli területeken is rengeteg állat kel át, de nyilvánvalóan nem lehet egyszerre az egész hegységben számlálni őket. Az itt átvonult mintegy 17 milliós éves rovartömegből arra lehet következtetni, hogy a Pireneusok teljes területe felett évente milliárdnyi rovar kelhet át. Ezzel a Pireneusok kulcsfontosságú helyszínt jelent a vándorló állatok szánára.

„Voltak olyan napok, amikor a légyfélék száma percenként és méterenként több mint 3000 volt” – mondta Will Hawkes, a kutatás vezetője. „Az, hogy ilyen rengeteg rovart láthattunk szándékosan egyazon irányba repülni, valóban a természet egyik hatalmas csodája” – tette hozzá a kutatást vezető Dr. Karl Wotton.

A legtöbb állatot akkor látták, amikor napos, száraz időjárás volt és gyenge szemből fújt a szél, ami a felszín közelében tartotta a rovarokat, és így megkönnyítette azok számlálását. A rovarok alapvetően nagy magasságban vándorolnak, ám itt a hegyek miatt a megfigyelő közel kerülhet hozzájuk, ez teszi egyáltalán lehetővé, hogy tanúi lehessünk e csodának.

A rovarokkal egy helyen kelnek át nagy számban a vándormadarak is, és a rovarvándorlást kihasználják az itt élő denevérek is.

Az átkelő rovarok 90 százaléka beporzó, így azzal, hogy vándorolnak, még a növények genetikai állományát is feljavítják a testükre tapadt virágpor segítségével. Rengeteg rovarnak van szerepe a lebontásban, így a tápanyagok újraelosztásában, a talajok egészségének fenntartásában.

Más fajok mezőgazdasági kártevők, de mellettük rengeteg az ember számára hasznos is átkelt itt (így a zengőlegyek, amelyek lárvaként tetveket esznek, felnőttként beporzók). Nemcsak megcsodálni kell ezeket a vándorló tömegeket, hanem vigyázni is rájuk.