Nyállal kevert sárral tapasztja be odúját akrobata madarunk

Szeretem a fatörzshöz „köthető” madarakat, a fakúszokat, a csuszkát, a harkályokat. A csuszka (Sitta europea) fejjel lefelé közlekedik a fák törzsén, mint a neve is jelzi: csúszik a fán. A fakúszok pedig csigavonalban haladnak a törzs aljától indulva felfelé, keresgélve az elálló kérgek alatt a rovartáplálékot, majd ha magasra érnek, átlibbenek egy másik fa törzsére, és folytatják a műveletet ugyancsak alulról.

A napokban ellenőriztem a tüskevári erdőben kihelyezett mesterséges fészekodúkat. Főképp légykapók és cinegék költöttek benne, de nagy öröm ért, mikor megláttam az egyik odú nyílásán, hogy sárral van betapasztva.

A csuszkára jellemző, hogy méretére szűkíti le az odú nyílását, így más madár már nem tudja elfoglalni.

Teszi ezt úgy, hogy nyálával kevert sárral tapasztja be.

Nehezen is sikerült felnyitni az odút, hiszen a felső tető is sárral tapasztva illeszkedett. Mikor megláttam a sok behordott tölgyfalevelet és a puha fészekcsészében heverő csodaszépen rajzolt tojásokat repestem az örömtől. Pár hétre rá újra eljutottam ide, ekkor már szépen felcseperedett fiókák voltak az odúban.

A csuszkának nagyon szép népi elnevezései maradtak fenn, a kék külü, a kurtakalapács, a köcsögmadár, a favágó, a cinkeharkály. Jellemzően az erdők madara, de kastélykertekben, parkokban, gyümölcsösökben is előfordul, ott, ahol sok az idős fa. A téli madáretetők rendszeres vendége.

Az erős lábai segítségével mesterien kúszik a fán fejjel lefelé, farkát támasztásra nem használja. A tojó április legvégén hat-nyolc fehér alapon vörösesen szeplőzött tojást rak le, a kotlás az ő feladata, közben párja eteti. Két hét kotlás után kelnek ki a fiókák. Évente kétszer költ.

Pókokat, cincéreket, hangyákat, álcákat, bábokat fogyaszt. Állandó madarunk, természetvédelmi érteke 25 ezer forint.