Videón örökítették meg az ugráló piócákat

A piócáknak, mint általában a vérszívóknak, nem túl jó a renoméjuk. Egy madagaszkári szárazföldi piócáról már 130 éve voltak anekdoták, amelyekben az állat ugrásairól számoltak be. Sőt: történelmi feljegyzések is születtek róla már a 14. században.

Egészen eddig azonban ennek nem volt kézzel fogható bizonyítéka, és még a piócaszakértők sem hittek ezeknek a feljegyzéseknek.

Azonban két expedíció során, 2017-ben és 2023-ban Mai Fahmy, aki Madagaszkár biológiai sokféleségét kutatja, videóra rögzítette az ugráló vérszívókat, majd a Biotropica folyóiratban be is számolt a bizonyítékairól. A kutatást az Amerikai Természettudományi Múzeum ismertette.

Fahmy először egy 2017-es expedícióban figyelte meg a levélen rugózó, majd onnan leugró piócákat, a Ranomafana Nemzeti Parkban. Néhány évvel később egy másik helyen, az Ivohiboro Természetvédelmi Területen ugyanezt látta. A pióca hátrahúzta magát (ahogy a felegyenesedő kobra), majd rugózva leugrott a levélről, egymás után többször is – Fahmynak sikerült videókat készíteni is.

Ugrás közben a pióca kiegyenesedve, szinte kecsesen tartja a testét, ám ugyanez a földet érésről már nem mondható el: eléggé ügyetlenül landol. Bár nem túl ismert, de nem a pióca az egyetlen féregszerű testalkattal rendelkező állat, amelyik képes ugrani. Vannak gubacsszúnyog-lárvák, mediterrán muslicalárvák, egyes légyfélék nyüvei (ide tartoznak a casu marzu nevű sajt albérlői is), illetve hernyók is.

Fahmy a 2023-as expedíción be is gyűjtött az ugráló piócákból párat, majd ezeket azonosítva kiderült, hogy a Chtonobdella fallax nevű fajba tartoznak. A Chtonobdella nemzetség tagjai széles körben elterjedtek nemcsak Madagaszkáron, de Malajziától a Csendes- és Indiai-óceán számos szigetéig sokfelé.

Az egyelőre nem világos, hogy a pióca az ugrálást arra is felhasználja-e, hogy rávesse magát vérszívása tárgyára, vagy egyszerűen csak így közlekedik. Az azonban igen valószínű, hogy elterjedt mozgási formáról lehet szó.

A piócák tudományos és természetvédelmi szempontból is igen jelentősek. Egyszerű ennek az oka: a bennük lévő vérből azonosítani lehet, milyen állatokból szívták azt, így nagyban segíti a vizsgálatuk egy-egy terület biodiverzitásának felmérését.