Az ember közelségét választja közkedvelt madarunk

Pár napja repültek ki az első költésből származó füsti fecske (Hirundo rustica) fiókák. Néhány Somló környéki kis faluban jártam, hogy az általam ismert elhagyott vagy használatban lévő pajtában, istállóban, régi gazdasági majorban és állattartó helyen ellenőrizzem a szaporulatot.

Megállapíthatom, hogy a füsti fecskék sikeres első költésen vannak túl. A tizenhét megvizsgált fészekben átlagosan öt-öt fióka nevelkedett.

Nem számoltam azon fészkeket, ahol az alatta lévő ürüléknyomból megállapítható volt, hogy költöttek, de már elhagyták azt a fiókák. Az embernek könnyű a feladata, hiszen a füsti fecske fészke a felső részén félig nyitott, így könnyen szemrevételezhetők benne a fiókák.

A fecske a magyar nép mindig is kedvelt madara volt az évszázadok során, mert ott élt a lakóhelyük környékén.

Az eredeti fészkelőhelyei a barlangok és sziklapárkányok voltak, amelyet idővel felcserélt emberi építményekre.

A magyar állomány jelentős része Dél-Afrikába vonul a Földközi-tenger keleti részén keresztülvezető vonulási útvonalon. Fészkét nyállal kevert sárcsomókból építi.

Kiszámították, hogy egy-egy fészekhez 750-1400 sárgalacsin szükséges, ezek egyenkénti átlagos tömege 0,48 gramm. A megfigyelések szerint a sárgyűjtés idején a fecskepárnak 220 kilométert kell repülnie.

A fecske szinte állandóan a levegőben van, mert a repülő rovarokra, legyekre a legelésző csorda körül vagy a vizek felett vadászik. Ornitológusok megfigyelései szerint egyetlen példány egymillió rovart pusztít el évente.

Szinte egész Európában csökken a fészkelő párok száma, a mezőgazdaság átalakulásával, napjainkban hazánkban is drasztikus állománycsökkenésnek lehetünk tanúi. Magyarországon a füsti fecske védett faj, természetvédelmi értéke 50 ezer forint.