Különleges fajok lakják az istenek otthonát

Az Olümposz Nemzeti Parkot közel kilencven éve, 1938-ban alapították, ezzel pedig a hegységhez tartozó térség lett Görögország első nemzeti parkja. Több mint 1700 növényfaj található itt, amelyek között több endemikus virágot is megcsodálhatunk.

A hegység változatos élőhelyei között fellelhetők az alacsonyan fekvő lombhullató erdők, a magasabban lévő tűlevelű erdők, valamint az alpesi rétek. De nem csupán növényeknek ad otthont a régió; az Olümposz különleges mikroklímája és elzárt völgyei ideális lakóhelyet biztosítanak számos vadon élő állatnak, köztük medvéknek, szarvasoknak, rókáknak és egyes madárfajoknak, mint például a fakókeselyű és a szirti sas.

Ami pedig a történelmet illeti, a hegység már az ókorban is nagy jelentőséggel bírt.

A mitológia szerint itt állt az istenek palotája, ahonnan Zeusz villámokat szórt a világra.

Érthető módon az ókori görögök szent helyként tisztelték az Olümposzt, és a vallási szertartásokat is itt tartották egészen addig, míg kétezer évvel ezelőtt felállították a városokban az első szentélyeket.

A hegység lejtőin található Dion városában például Zeusz szentélye állt, ahol a híres ókori olimpiák elődjeit, a dionüszia fesztiválokat rendezték. Az olimpiai játékok névadója azonban nem az Olümposz hegység, hanem Olümpia városa, ahol az ókori olimpiai játékokat tartották.

Túrázás az istenek hegyén

Az Olümposz ma is népszerű úti cél a túrázók és hegymászók körében. A hegység legmagasabb csúcsa, a Mitikasz (2918 méter), kihívást jelent mind a tapasztalt hegymászók, mind az amatőr túrázók számára.

De ez nem veheti el a turisták kedvét attól, hogy megismerjék a hegységet, ugyanis az Olümposz Nemzeti Parkban számos kijelölt túraútvonal található, mindegyik különböző nehézségi szintet jelöl, a legkönnyebbtől az igazán nehéz terepig. Mi a közepes nehézségű útvonal mellett tettük le a voksunkat.

<!– [if IE 9]><![endif]–>

Forrás: Vermes Nikolett

Az utunk Litóchoro városából indult, ahol egy helyi túravezető ajánlotta a közepes nehézségű távot. Körülbelül 1100 méteres magasságból indultunk, így már a túra elején lenyűgözött a természet szépsége és a friss hegyi levegő.

Az idő itt már hűvösebb volt, majd újabb ezer méter után innen folytattuk a túrát a Mitikasz csúcs felé. A terep közben egyre meredekebbé vált, ami komoly kihívást jelentett, de a látvány minden fáradtságot megért.

Az utolsó szakaszon négykézláb másztunk a sziklákon, és amikor végre elérkeztünk a csúcshoz, a kilátás egyszerűen lélegzetelállító volt.

A hely érintetlennek tűnt, köszönhetően annak, hogy az Olümposz ökológiai jelentősége miatt itt különös figyelmet fordítanak a környezetvédelemre és a fenntarthatóságra.

A nemzeti park területén szigorú szabályok vonatkoznak a látogatókra, hogy megőrizzék a hegység természetes állapotát; többek között a szemetelés és a hangoskodás is tilos. Igaz, aki ide feljut, annak nyilván nem az lesz az első dolga, hogy hangosan az égbe kiáltson, ugyanis az Olümposz békét teremt az emberekben.

Ha a görög hegyek mesélni tudnának

Vitathatatlan, hogy az Olümposz Görögország, sőt Európa leghíresebb hegysége, viszont a mellette elterülő természeti képződményekről is érdemes említést tenni. Itt található többek között a Pindosz-hegység is, amely Görögország északnyugati részén húzódik, és amely a Balkán-hegység része.

A Pindosz-hegység több mint 160 kilométer hosszan nyúlik el, és csúcsai meghaladják a 2000 méteres magasságot; különlegessége, hogy itt található a Vikosz-szurdok, amely a világ egyik legmélyebb szurdoka. Talán nem meglepő, hogy a terület gazdag növény- és állatvilággal rendelkezik, az viszont annál inkább, hogy a hegységben számos tradicionális görög falu található, amelyek megőrizték a hagyományos építészetet és életmódot.

Aki tehát a Pindosz-hegység felé veszi az irányt, garantáltan megismeri az autentikus görög életérzést, amely Athénban és Tesszalonikiben (a két legnagyobb görög városban) mára szinte teljesen a feledés homályába veszett. Végül itt van még az ugyancsak nagy múlttal büszkélkedő Taigetosz hegység, amely a Peloponnészoszi-félszigeten található, és legmagasabb csúcsa, a Profitisz Iliasz mintegy 2407 méteres.

<!– [if IE 9]><![endif]–>

Forrás: Vermes Nikolett

Ez a hegység az ókori Spárta közelsége miatt különleges történelmi jelentőséggel bír, hiszen a spártaiak gyakran edzették katonáikat a Taigetosz nehéz terepén. A hegység ma is népszerű a túrázók és természetjárók körében, akik a hegycsúcsok meghódítása mellett a gyönyörű kilátást is élvezhetik.

Görögországra tehát nem csupán a gírosz és a dzadzíki hazájaként érdemes gondolni, hanem Európa egyik gyöngyszemeként is, amelyet természeti egységének köszönhet.