Ez a madár karóba húzza zsákmányát

Egy, Apácatorna határában elterülő dűlőben, a galagonyabokrokkal tarkított, felhagyott legelőkön tövisszúró gébics (Lanius collurio) fészkében kirepülés előtt álló fiókákat láttam. A rendszerváltás előtt legelőként működött a terület, akkoriban szinte minden portánál volt tehén.

Kora tavasztól már virágoktól színesek a gyepek, ezzel számos élőlénynek eszményi élőhelyet biztosítva. A tövisszúró gébics tőlünk nyugatra már nagyon megritkult, igaz a hazai állománya is csökkent.

Még gyerekkoromban, mikor a környék útjain biciklivel közlekedtem, július végén, augusztus legelején az utak mentén egyes helyeken több, autók által elütött gébicsfiókával találkozhattam. A fiatal madarak mindig tapasztalatlanabbak, mint az öregek, ebben a korban nagyobb az esélye, hogy a rovarokra vadászó egyedek a motorizáció áldozataivá váljanak. Ma már utak mentén nagy számban nem láthatunk gébicseket, nem beszélve az akkoriban talált sok elgázolt fiatal madárról.

Apácatornánál a háborítatlanságnak, sok tápláléknak köszönhetően több pár is fészkel. Emelve az amúgy is szép élőhely hangulatát, hiszen a galagonyák csúcsain ott üldögélnek a meseszép tollruhás hím gébicsek.

Népi elnevezése a vasfejű gábor, a gáborján, amely inkább Vas vármegye területén ismert, Veszprém vármegyében koszorús gébicsnek, míg Fejér vármegye területén törökverébnek nevezik madarunkat.

A tövisszúró gébics raktárakat hoz létre, az ínségesebb napokra.

A bokrok, cserjék tüskés ágaira rovarokat, gyíkokat, madárfiókákat és kisemlősöket – pockokat és egereket – szúr fel.

Az ilyen éléskamrákon azt láthatjuk, hogy a zsákmányai le vannak fejezve, a tartalékokat később megdézsmálja, vagy a fiókáival feleteti.

A gébicsfiókák, míg nem tudnak repülni, roppant bizalmasak, az embert közelre bevárják, a felvételen látható madár egy alapoptikával lett fotózva. Ilyenkor a bokrok sűrű ágai között bujkálnak, valamint a szélső ágakon ülve lesnek zsákmányaikra.

Vonuló madár, a telet Közép-Afrikában tölti.