Fontos beporzóink ezek a meseszép rovarok

A kertészek, erdészek számára amennyire „károsak” a lepkehernyók –még a megtámadott növény szempontjából is –, annyira meseszépek és érdekesek a belőlük kifejlődött lepkék. Szépek, szemet gyönyörködtetetőek, színpompásak, milliónyi színezetűek, akár a májusi erdő alján, a nyári virágos réteken az erdei tisztásokon vagy az első terméseit javában érlelő, még mindig színkavalkádot nyújtó augusztusi vagy szeptemberi erdős domblejtőn pillantjuk meg őket.

A nektárt hosszú szívószervükkel, az úgynevezett pödörnyelvvel szívják fel a porzótáj tövén megbújó mézfejtőkből. Mikor pedig nincs szükségük rá, a fejük alatt spirál alakban felcsavarva tartják.

Más lepkefajok az érett gyümölcs, a megsebzett fák kicsorduló nedvét szívogatják kedvükre valóan, megint mások hernyókorukban felhalmozott tartaléktáplálékból élnek.

Virágport nem fogyasztanak, de a szőrős testükön virágról virágra reppenve tovább hurcolják azt, és így az általuk látogatott virágok megporzását végzik el.

A két pár szárnyuk átlátszatlan, sűrűn álló, színes pikkelyekkel borított. A változatos alakú pikkelyekben lévő különböző pigmentek vegyi színeket, a pikkelyek finom lemezes vagy rácsos szerkezete pedig szerkezeti színeket idéz elő. Mai korunk motorizációja sajnos sok lepkére nézve káros hatással van, ha kertjeinkbe sok virágot ültetünk, mi is gyönyörködhetünk a lepkék csodálatos világában tavasztól őszig.