Budapesten volt üzletkötő, ma a Balatonnál menti a rókákat

Üzlet helyett róka

Már évekkel ezelőtt sem állt távol Kurunczi Norberttől az állatok világa, hiszen szabadidejében önkéntes macskamentéssel foglalkozott. Egyik alkalommal, amikor macskákat etetett, észrevett egy rókát, aki csatlakozott hozzájuk, és ez többször is megismétlődött.

Két hét alatt jó kapcsolat alakult ki közöttük: együtt játszottak, cseresznyéztek, „pont úgy, mintha tinik lennének” – rukkol elő az állatvédő az érdekes hasonlattal. Fél évre rá, miután megszülettek az anyaállat kölykei, az egyik rossz bőrben lévő Norbihoz került.

Orvoshoz vitte, otthonában ápolta Foxit. Két évvel ezelőtti innen jött az ötlet: létrehozza a Rókales Alapítványt, ezzel párhuzamosan felhagyott budapesti üzletkötői karrierjével és a Balatonhoz költözött, mert ott él a legtöbb egyed.

Rókakórház

Még mielőtt a részletek feltárulnának előttünk, a rókamentő előrebocsátja: „Különbséget kell tennünk a kölyök és az ivarérett felnőtt példányok között. Utóbbiak esetében az elütés fordul elő leggyakrabban.” Mint hozzáteszi, rühes és szopornyicás rókák is szoktak ide kerülni: míg a rüh előrehaladottságától függően injekcióval és/vagy tablettával gyógyítható, addig a szopornyica (hasmenéssel, tüdőgyulladással, esetenként bénulással járó vírusbetegség) jobbára elviszi őket.

„Komplex mozgáskoordinációjuknak köszönhetően a kifejlődött egyedeknek már nem jelent problémát a terepviszonyok és magasságkülönbségek, mesterséges akadályok leküzdése – szemben a kölyökkel. Olykor kutyaharapás okozta vagy kerítésbe, csapdába való beakadás miatti sérüléssel találkozunk. Ezek szélsőséges módon enyhe és súlyos kimenetelűek egyaránt lehetnek. Szerencsére azért durva esetekben is megesik, hogy túlélőként nyeri vissza szabadságát az állat: ahogyan ez reményeink szerint most is így lesz azzal a vadász által meglőtt rókával, akinek a töltény még mindig ott van a lábában” – mondja Norbi.

Mivel nem lehet – vagy inkább nem érdemes – tipizálni, ezért (is) kerül rögtön állatorvoshoz a megtalált állat. Ott röntgennel vizsgálják meg, hogy törött-e valamelyik végtagja, netán van-e gerincsérülése.

Rókáknál ritkább a belső vérzés, de ha mégis felmerül a gyanú, akkor azt ultrahanggal mutatják ki. Részint a leggyakoribb társállatokkal, a kutyával és macskával való hasonlatosság – természetesen a vadállati jellemzők maximális figyelembevétele mellett –, részint pedig az elmúlt két évben megmentett mintegy 250 példány jelenti azt a garanciát, ami alapján orvos és állatmentő el tudja kezdeni a kezelést.

Válaszút

Fontos kihangsúlyozni, hogy csak és kizárólag akkor kerülnek menhelyre a rókák, ha nem jön értük az anyjuk. Viszont ez korántsem jelenti azt, hogy védtelenül helyeznék vissza megtalálás helyének közelébe a sérült kölyköt, ugyanis egy vödörrel vagy papírdobozzal fedik el, amit aztán – ha akar – az anya könnyűszerrel elmozdíthat, magával viheti kicsinyét és folytathatja a nevelést.

Ellenkező esetben Norbi vagy segítője érte megy és állapotától függően súlyos sérüléssel a rókamentő otthonába, avagy könnyebb sérüléssel menhelyre, egy önálló kennelbe, tehát karanténba kerül. Szintén a bekerülési állapot döntő a kennelméret kiválasztásában is: gyengélkedő rókákat azért nem tesznek nagy alapterületű kennelbe, mert ott további stresszel járna az állatnak, ha egy-egy kezelés miatt befognák.

Ezért intenzívebb ellátási szükséglet mellett egy kisebb ketrecbe, boxba kerülnek az ilyen egyedek: így könnyebben etetik és adják be fecskendővel a számára szükséges gyógyszereket.

Mindezt folyamatos orvosi felügyelet mellett

– erősít rá Norbi.

Hozzáteszi: úgyis látható, ha egy róka magához tér: fölerősödik. Ekkor kerül át egy nagyobb kennelbe: ott már tud futni, ugrálni, ásni. „Nekünk ebből derülnek ki, ha teljesen felépült” – mondja.

Idevágó érdekességként szórja be Norbi, hogy a túlzottan erős izomzatuk és az ahhoz mérten gyengébb (kölyök)róka-csontok miatt a természetben 10-ből 7 róka egészen biztosan sántít. Ez az időtartam felnőtt rókáknál lehet két hét, de akár három hónap is.

Kölyköket 6,5-7 hónapos, azaz ivarérési korukig nem engednek el. Addig a menhely vendégszeretetét élvezik: reggel friss gyümölcsökkel (almával, sárgabarackkal, szőlővel), este pedig hússal (hallal is) táplálják őket. Kiegészítésként pedig száraz macskaeledellel és proteintartalma és a bundájukra kifejtett jótékony hatása miatt tojással szolgálnak nekik.

Szabadon engedésüket állatorvosi döntés erősíti meg, ám előtte még féregtelenítik, parazitamentesítik és oltják az állatokat, ergo egyik példány sem jelent semmilyen közegészségügyi veszélyt. „Általában megpróbáljuk ott elengedni a rókákat, ahol megtaláltuk őket, de nyilvánvaló okok miatt, ha Győr belvárosából hoztunk 3-4 kölyköt, oda nem kerülhetnek vissza. Ugyanakkor az sem biztos, hogy a Szekszárd közelében elütött kölyök, akit alig látott az anyja, szintén ugyanoda visszük vissza” – fejtegeti Norbert, aki az illetékes vadásztársasággal mindig leegyezteti a rókák elengedését.

(Róka)élet a mindennapokban

Amíg idejüket a menhelyen töltik, főleg hosszabb távú berendezkedéssel, elkerülhetetlen, hogy a felépülés későbbi fázisában több egyedet tegyenek egy kennelbe. Ha annak rendje-módja szerint mégsem alakul ki dominancia a kölykök között, akkor addig költöztetik őket az önkéntesek, amíg nem jön létre természetes hierarchia.

„Legutóbb az egyik kisróka nagyon agresszívan viselkedett a kortársaival. Ezért átraktuk azt az 1 hónapos állatot a két héttel idősebb és fél kilogrammal nehezebb társaihoz, ahol már kénytelen-kelletlen lecsendesedett” – mutat rá Norbi, aki a számos róka mellett trükkökkel a tarsolyában igyekszik megőrizni a lakók közti egészséges viszonyt.

Tekintve, hogy nincs két egyforma róka – sem külsőre, sem pedig a belső tulajdonságaikat nézve – Norbi hivatása ennél változatosabb már aligha lehetne. Ehhez nélkülözhetetlen a tájékozódás, amit kisebb részben régi vadászkönyvekből szerez – az azokban rejlő ismeretek mára már korszerűtlenné lettek –, nagyobb részben pedig az állatvilágot magas szinten ismerő szakemberektől, szakmai diskurzusokból törekszik a minél alaposabb felkészültségre.

Ezért hasznosak a rókák

Aktuálisan rengeteg pocok, egér, patkány és mindenféle rágcsáló pusztítja a mezőgazdasági területeket, így a róka kilövése hatalmas öngól a gazdálkodóknak, akik ráadásul drága pénzen vásárolják a kiirtásukhoz a mérget.

Ehelyett érdemes lenne ingyen és bérmentve a rókákra bízni a rágcsálók elleni védekezést, hiszen egyetlen példány akár napi 15-30 kártevőt is elfogyaszt.

Gondoljunk bele, a mai körülbelül 160 ezres példányszámú hazai rókaállomány mekkora veszteségtől tudná megkímélni a növénytermelőket.

Napjainkban egyre több róka jut el urbánus környezetbe, ami a róka-ember együttélésének lehetőségét vetíti előre. Kurunczi Norbert számára ennek elfogadtatása, mi több: a lebonyolításában való részvétel a küldetésének szerves része.

„Itt vidéken a sakálok sok rókát szorítanak be a falvakba. Ennek hátterében nem csak az áll, hogy a sakálok étrendje hasonló a rókáéhoz, ám előbbiek nagyobb termetűek a rókánál. Alkalmazkodóképesség szempontjából is a róka bizonyul jobbnak, szóval ismét egy tény, miért szorulnak emberlakta területekre” – sorolja Norbi.

Véleménye szerint nem fenntartható az emberek egyre inkább elharapódzó területkisajátító viselkedése sem, hiszen ily’ módon a rókák – és más vadak – természetes élőhelyének kárára nyer teret az ember. Miáltal pedig kvázi kiprovokálja az ellentéteket. Vegyük tehát tudomásul: a mi tevékenységünk jelentősen meghatározza a vadállatok viselkedését.