A csimpánz is képes lehet emberi beszédhangok kiadására

Valószínűleg nagy visszhangot fog kiváltani az, a Scientific Reports tudományos folyóiratban közzé tett kutatási eredmény, amelyben a csimpánzok hangképzéséről alkotott eddigi tudásunkat eléggé felforgatják újonnan előkerült felvételek.

Ahhoz, hogy beszélni tudjunk, nemcsak megfelelő felépítésű gége, hangszál és száj szükséges, hanem olyan idegi irányítás is, amely összehangolja ezek működését, megteremtve az alapokat a beszédhangok kiejtésének. Egy svéd vezetésű kutatócsoport a Youtube-videói közt talált rá két régi felvételre, amelyeken „beszélő” csimpánzok láthatók.

A két állatot betanították, ám itt nem az az érdekes, hogy hogyan tettek szert e szavakra, hanem az, hogy képesek kiejteni őket. Mindkét állat a mama szóval debütált.

A mama olyan univerzális szavunk, amely a világ legtöbb kisgyerekének első szava függetlenül attól, hogy kanadai, pápua vagy épp litván születésű-e. Ennek az az oka, hogy rendkívül könnyű kiejteni, azonban a vadon élő csimpánzoknál soha semmi hasonlót nem hallottak vagy nem detektáltak eddig.

A most bemutatott és vizsgált példák esetében emberek tanították be a csimpánzokat – Renata esetében az állat gondozója, Johnny esetében a nem épp etikus „gazdái”. (Johnny babakorában a vadonból, anyjától elszakítva került a floridai házaspárhoz.) A mama mellett egyes videókon szerepelt még a papa és a cup (csésze) szó is.

Igen sokáig az volt az elterjedt elképzelés, hogy a csimpánzokból és más emberszabásúakból egyszerűen hiányozhatnak azok az idegi irányító áramkörök, amelyek a beszédhez szükséges szervi összhangot létrehozzák. A kutatók most egyrészt a videókat nem ismerő, különféle anyanyelvű emberekkel végeztek teszteket, hogy kiderítsék, valóban mindenki a kiejtett hangokat hallja-e bele a majmok „beszédébe”.

Kontrollként Parkinson-kóros betegek beszédét vágták be a felvételekbe. Ez utóbbiakra jellemző az a kissé eltorzult kiejtés, ami több szempontból is hasonlóvá teheti a csimpánzok tanult „beszédéhez”. A hangokat meghallgatóknak le kellett írniuk, miféle hangokat, szótagokat hallanak. Emellett a kutatók a majmok hangjait fonetikai elemzésnek is alávetették.

Ezek azt igazolták, szemben az évtizedes eredményekkel, hogy a csimpánz igenis képes emberi hangok kiejtésére.

A korábbi, évtizedekkel ezelőtti vizsgálatokban az állatok a legtöbb esetben igen mostoha körülmények közt éltek, anyjuktól elszakítva, traumatizáltan kerültek az emberhez. Az állatokkal való etikus bánásmód ekkoriban még nem volt elterjedt követelmény, ezért a kutatók úgy vélik, hatalmas hiba ezekből a korai kísérletekből, pontosabban a sikertelenségükből arra következtetni, hogy a csimpánz, mint faj képtelen az emberi hangok kiejtésére. Nyilvánvalóan meg lehet nekik tanítani, az, hogy fél évszázaddal ezelőtt nem sikerült bizonyítani, nem a majmok, hanem az akkori kutatók hibája volt.