Szinte lehetetlen megpillantani gyönyörű énekű madarunkat
A kerti poszátára költőhelyén leginkább csodaszép éneke alapján lehetünk figyelmesek.
A magyar elnevezésével ellentétben, élőhelye nem a kertekben, parkokban keresendő, sokkal inkább a dús aljnövényzetű ártéri ligeterdők költőmadara. Azonban napjainkban, ha figyelmesek vagyunk, megpillanthatjuk a legszebb énekű poszátafajt, a kerti poszátát (Sylvia borin) a kertünkben, illetve nagyobb parkokban is.
Az augusztus közepén kezdődő vonulása során gyakran találkozhatunk vele a bodzások környékén, ahová az érő, fekete bodzaszemek csalogatják az amúgy rejtett életmódú madarat.
Költőhelyén inkább csodaszép énekével tűnik ki, megpillantani a szerencse dolga.
A kerti poszáta színezetében teljesen egyszerű madár, a nemek között nincs különbség. A párok a költőhelyen alakulnak ki. Fészkét leggyakrabban az árterekben építi, mégpedig ott, ahol sűrű szederinda vagy csalán borítja a földet.
A fészek olyan alacsonyan készül, hogy szinte érinti a talajt. Fészekalja négy-öt fehéres alapon foltos tojásból áll, amelyből a fiókák két hét leforgása alatt kelnek ki. Először a hím, majd mindkét szülő etet, a fiatalok a többi énekesmadárhoz viszonyítva hamar, tíz-tizenkét napos korukban elhagyják a fészket.
Az őszi vonulás során hosszabban időznek a bodzások környékén. Ha a kertünkbe bodzát ültetünk, nemcsak őt, hanem több poszáta- és rigófajt csalogathatunk közelünkbe.
A kerti poszáta még a táplálkozás közben is rejtve mozog. A megfigyelésére a legalkalmasabb, ha a kert egy védett zugában egy madáritatót létesítünk. Ekkor csak lesben kell várakoznunk, hogy ilyentájt megpillanthassuk e csodaszép énekű, amúgy rejtett életű madárfajt.
A téli szállása Afrika trópusi illetve déli részén található. Hazai költőállománya szerencsére stabilnak mondható, az ornitológusok nehéz megfigyelhetősége miatt kizárólag az éneklő hímek alapján térképezik fel költőpopulációit.
Kulturális hagyományok vezérlik a fészeképítést
A csoportokban fészkelő szövőverebek egyes kis csoportjai sajátságos fészeképítő stílust alakítanak ki.
A helyi klímától függ a kikelő teknősök mérete
A veszélyeztetett tengeri teknősök embriói tojásban zajló fejlődésük során számos környezeti, időjárási tényezőre reagálnak.
Ritka rákfaj él hegyi patakjainkban
A patakok kiszáradása és szennyezettsége miatt a faj egyedszáma csökkenést mutat.
Kezdődik az őszi daruszezon
Már lehet jelentkezni a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság darunéző túráira.
Ősi génnek köszönhetik a pókok karcsú derekukat
A pókok teste a klasszikus szépséget idéző homokóra alakú, amelyet egy új kutatás szerint egy ősi génnek köszönhetnek.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
