Ne féljünk a pókoktól!

Napjainkban a körülöttünk lévő természet nagymértékű pusztulását tapasztalhatjuk, sajnos olyan gyakori fajok állományai csökkenek hazánkban, mint a fecske, gólya és veréb. Az emberek bizonyos állatoktól félnek, irtóznak, holott a természetben minden egyes faj fontos láncszem, ha egyik kiesik, az láncreakciót indít be.

Jelen írásom célja, hogy a pókokat kicsit közelebb hozzam az emberekhez, hiszen ők is a körülöttünk élő természet fontos részei. Nagy polihisztorunk, Herman Ottó a pókok nagy tisztelője és avatott kutatója volt, a nyomában járva próbáljuk más szemmel nézni a pókokra, hiszen számos fajuk ritka és védelem alatt áll hazánkban.

A hétvégi kirándulások alkalmával, a kiskertben kertészkedve gyakran találkozunk a nyolclábú ragadozókkal, a pókokkal. Az emberek alaptalanul félnek tőlük, hiszen hazánkban emberre veszélyes mérgű pók nem fordul elő.

Az igaz, hogy a dajkapókok fájdalmas marása nyomán élénkvörös folt keletkezik, de az ilyen esetek elenyészőnek tekinthetők Magyarországon. A pókoktól való félelem sajnos sok embert kísért, közismert, hogy erre fogalom is született, ez az arachnofóbia. A pókok forma- és színgazdagsága csodálatos az állatvilágban, a mérnöki pontossággal szerkesztett hálóik az élővilágban egyedülállóak.

A pókok sokszínű világa

A bikapókok (Eresus-fajok, három él hazánkban) vörös potrohán található négy fekete folttal a legszebb pókok versenyében biztos dobogós lenne. A hímek rendelkeznek csak ilyen szép „öltözettel” a jóval nagyobb termetű, ám rejtettebb életmódú nőstény szürkés-feketés szőrzetet visel.

A bikapókokra jellemző, hogy talajba nyúló tárnákat építenek, amelyet a föld felszíne felett sátorszerű szövedékkel egészítenek ki. Élőhelyük a száraz, napsütötte gyepek, mert tipikusan melegkedvelő fajok. Magyarországon szigetszerűen fordulnak elő, például a Balaton-felvidék vulkáni tanúhegyein, a hegytetőkön magasodó várromok környékén lelhetünk rájuk. Piciny méretük miatt megpillantásuk nagy esemény számba megy.

A keresztespókok (Araneidae) családját hazánk területén ötvenöt faj képviseli, köztük három védelmet élvez. Jellemző rájuk, hogy kerekhálót szőnek, amelyet a fonószemölcsökből kibocsátott pókselyemből építenek. A pókháló a zsákmányuk elfogására szolgál, egyes fajok a zsákmányolás után a hálót elfogyasztják.

Gyakran megfigyelhetjük őket a mezőkön, réteken kirándulva.

A kora reggeli órákban érdemes meglesni, hogy készül a remekmű, a pókháló.

Az erdei ösvényeken járva sokan bosszankodnak az arcukra vagy ruházatukra tapadó pókháló miatt. Érdemes ilyenkor kitérni ezek elől, hiszen gondoljuk csak bele, milyen fáradságos munkával készítik el a remekművet a pókok!

A karolópókok (Thomisidae) a rejtőzködés igazi mesterei. A virágos réteken, ha lehajolunk egy növényhez, és alaposan szemügyre vesszük, biztos találunk egy karolópókot, amely kitárt lábakkal várja áldozatát. Színezetükkel egyes fajaik alkalmazkodnak az adott virághoz, így az arra repülő rovar elől jobban rejtve maradnak.

Stratégiájuk, hogy hosszan várják lesben a zsákmányukat, és mikor közelükbe kerül, átkarolva a rovarokra nézve veszélyes méreggel megbénítják őket. További érdekesség, hogy a nősténynél lényegesen kisebb termetű a hím karolópók – ez nagyon sok pókfajra jellemző.

Egyik legveszélyeztetettebb európai pókfaj a parti vidrapók (Dolomedes plantarius), amelyet elsőként vettek fel a védett fajok listájára, és a hozzá nagyon hasonló, ám a víz közelségéhez kevésbé kötődő szegélyes vidrapók (Dolomedes fimbriatus) szintén.

A sekély tavak, gazdag növényzetű csatornák jelentik számukra az igazi élőhelyet. A kutatások eddigi eredményei bebizonyították, hogy jellemzően síkvidéki területen fordulnak elő.

A példányok a vizek felszínén lesnek zsákmányukra, és mesterien üldözik, sőt alámerülve is követik azokat. A felszínen mozgó pókok veszélyt észlelve hirtelen alábuknak, szinte ugyanúgy, mint a vöcskök teszik.

A természetfotósok egyik kedvenc témája a darázspók (Argiope bruennichi). Más fajjal össze nem téveszthető, nagyon impozáns színezetű faj. Hálóját közvetlen a talaj felett építi, jellemző, hogy két fűszál közé veszíti ki.

Kedveli a meleg, délies kitettségű napsütötte gyepeket. A hálójára jellemzőek a cikcakkos lefutású szálak, ezzel növelik a háló stabilitását.

Érdemes a pókok felé más szemmel közelednünk, mert az ízeltlábúak színes és nagyon érdekes életmódú ragadozóit ismerhetjük meg bennük. Bízom abban, hogy írásom után sokak fejében a pók nem ellenségként fog tovább élni.