Lápréten nyílik a ritka gyíkvirág

Az augusztus közepén tartó forráságban nagy kihívás a terepezés. Nemcsak a napközben elviselhetetlen hőség miatt, hanem amit is, mert egyes növényfajok alig „bújtak ki” ebben a melegben, vagy pedig eltűnőben vannak.

Az egyik, már szinte elviselhetetlen meleg napon estefelé indultam el biciklivel egyik kedves láprétemre, ahol az inas gyíkvirágot (Cnidium dubium) néztem meg. Tettem ezt azért, mert ilyenkor a lápok enyhe, hűvös párát lehelnek ki a tájra. Jó is volt későn ide megérkezni.

A gyíkvirág ernyős növény. Nagyon szeretem az ernyősöket, hiszen első ránézésre mind egyformának tűnnek, azonban az apró bélyegekre fogékony szemlélőnek feltárul szépségük, illetve annyira más-más élőhelyekhez kötődnek, emellett vannak közöttük igen ritkák is.

A gyíkvirág hazánkban vörös listás faj, az edényes flóra veszélyeztetett fajai közé tartozik, a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) kategóriája szerint sebezhető, és idehaza potenciálisan veszélyeztetett.

A tőlevél két-háromszor szárnyas, cimpái szálasak. Faji bélyeg továbbá, hogy a gallér hiányzik, vagy egy-két levelű, a gallérkák árszerűek, igen keskeny hártyás szélűek, élük rövid fogacskáktól érdes.

Az ernyő 15-30 mm sugarú, a sugarak keskenyen szárnyasak, élük molyhos. A növény 30-100 cm magas. Élőhelyei a láp-és mocsárrétek, ligeterdők, a Bakonyalja ritka növényfaja.

A felmelegedés megteszi a maga negatív hatását, hiszen pár esztendeje, amikor ez idő tájt erre jártam a kornistárnicsok mellett szinte tömeges volt e faj, fehérre festve a láprétet a kormos csáté zsombékjai mellett. Sajnos most nagyon kellett keresgélni egy viszonylag nem nagy területen, így is a pár tő meglelése nagy örömet okozott számomra. Az üde láp harsány zöld színe a sok már kiégett dolomitgyephez képest pedig felemelő volt.