Felgyorsítják a kacsacsőrű emlős tenyészprogramját

A Taronga Természetvédelmi Társaság, amely az ausztrál Dubbo városában, a Taronga Western Plains Állatkertben működik, természetvédelmi kutatásokkal is foglalkoznak. Már évekkel ezelőtt nekifogtak annak a projektnek, amely az ikonikus ausztrál állat, a kacsacsőrű emlős védelmére koncentrál.

Ebben többek közt a sikeres szaporító programjairól is híres San Diegó-i Állatkert is segíti munkájával a társaságot. A szakemberek igyekeznek minél többet megtudni az őshonos állatokról, megismerni az egyébként igen rejtett életmódjuk miatt nem igazán ismert tulajdonságaikat, hogy azután a védelmük érdekében már e tudással felvértezve tehessenek lépéseket. A munkát a természetről és az állatokról sok ezer éves tapasztalatokkal rendelkező őslakosok is segítik.

Nemrégiben négy kacsacsőrű emlős csatlakozott az ultramodern intézményhez, ahol az állatok szaporodását is megfigyelhetik azok zavarása nélkül. Emellett a kutatók fő feladata az is, hogy megismerjék, miként reagál az állat a környezeti kihívásokra, például a klímaváltozásra, a súlyosbodó aszályokra.

2019-ben, a legutóbbi kiterjedt aszály idején a Taronga és az Új-Dél-Walesi Egyetem sikeres kacsacsőrű mentő akciót hajtott végre. Azonban az állat elterjedési területe már eddig is 21 százalékkal kisebb lett, és a következő 50 évben további 40 százalékkal zsugorodik majd, emiatt is rendkívül sürgős megérteni az állatfaj és a klíma kapcsolatát.

A 2024 februárjában megnyitott kacsacsőrű védelmi központban egyszerre 65 állat élhet az extrém időjárási helyzetek során, de emellett kutató és megfigyelő terület is készült. A négy beköltözött állattal elkezdődik a faj szaporítása és az is cél, hogy a vadon élő egyedekről genetikai adatbázist állítsanak össze.

1943-tól kezdődően eddig a világon összesen 23 kis kacsacsőrű emlőst sikerült felnevelni, így a tenyésztésük nem túl könnyű feladat. A helyszínen az állat természetes élőhelyét imitáló lakhelyen megfigyelhetik őket természetes viselkedésük során, és remélhetően ez sikeresebbé teszi majd a tenyésztésüket is.

Bár a kacsacsőrű emlőst és a másik tojásrakó fajt, a hangyászsünt is primitív emlősként szokták emlegetni, semmivel se primitívebbek, mint a méhlepényesek vagy az erszényesek. Egészen egyszerűen az evolúciójuk során sikeresek tudtak maradni e mára ritkává vált, ősi szaporodási módszerrel is, ám a tojásrakó emlősök nem ősei az elevenszülőknek.