Ritka madarat sikerült lencsevégre kapni

Szentgál határában jártam augusztus legelején, a hajnali órákban. Egy famatuzsálemet fényképeztem, a fotózást már évek óta halogattam.

Már visszafelé tartottam az autóhoz, amikor a levegőben egy, vármegyénkben ritkán előforduló madarat, egy pusztai ölyvet (Buteo rufinus) vettem észre.

A történet pikantériája, hogy a tavalyi esztendőben is nagyjából ez idő tájt láttam egy vonuló egyedet Csabrendek határban.

A kilencvenes években a jászkarajenői füves puszták védett területén sokszor sikerült látni e, hazákban ritkán előforduló ragadozó madarat. Sőt akkoriban költését is bizonyítottuk, azonban ebben a térségében a parlagi sas (Aquila heliaca) több párja fészkel napjainkban, kiszorítva onnan a pusztai ölyvet.

Eurázsiai elterjedésű faj, élőhelye a kisebb facsoportokkal tarkított füves puszták, síkvidéki táj, ezen élőhelyen, földön, sziklán és alacsonyabb fákon is fészkel. Törzsalakja Oroszországban és Kazahsztánban költ.

Hazákban a fent említett fészkelése kerecsensólyomnak kihelyezett költőtálcán, valamint magasles tetején is megtörtént. Érdekességképpen megemlítendő, hogy a példányok több esetben egerészölyvvel párba álltak, és sikeresen költöttek ki hibrid fiókákat.

A faj fő tápláléka az ürge és hörcsög, de fogyaszt más kisemlősöket is, gyíkokat, békákat. Három-négy tojást rak, harminc nap kotlás után kelnek ki fiókái, amelyeket cirka ötven napig a fészekben nevel.

Forrás: Ifj. Vasuta Gábor

A fiatal madarak két-három esztendő után vállnak ivaréretté. Ősszel és nyáron lehet megfigyelni a kóborló példányait, így sikerült látni már korábban Vas vármegyében, de jellemzően a Dunántúlon ritkán fordul elő, inkább a Tiszántúlon jelenik meg.

A kilencvenes évek legelején Tószeg és Abony határában sokat madarásztam, akkoriban itt szinte napi szinten találkoztam vele. Hazánkban fokozottan védett madár, természetvédelmi értéke 100 ezer forint.