Alig lehet észrevenni jellegzetes énekű madarunkat

Nagy szerencsében volt részem, mikor a csilpcsalpfüzike (Phylloscopus collybita) fészkére akadtam.

Ennek a kisméretű madárnak leginkább a nevében jelzett énekét, a csilp-csalpot hallja az ember, megpillantani is nehéz a lomkoronában mozgó madarat.

Fészkét nagy gonddal, mesterien elrejti a növényzet között a talajon. Ékes bizonyíték arra, hogy érdemes mindig nyitott szemmel járni, és a mai felgyorsult világban inkább lelassulva és a részletekre koncentrálva létezni a természetben.

A hazánkban is gyakori füzike a földön költ. Egy ragadozó madárra vártam a dombtetőn csücsülve, amikor egy piciny bokor takarásában feltűnt, hogy pár lépesre előttem már sokadjára próbálkozik lerepülni a füzike.

Hosszas idő után beadta a derekát, leszállt előttem, de egér módjára a fű között eliszkolt. A berepülés helyétől jó negyven centiméterre leltem rá a felvételen is látható tojásos fészekére. Minden bizonnyal a fészken kotló párjához érkezett eleséggel.

Apró hernyókat, álcákat, bábokat, hangyákat, levéltetveket és legyeket fogyaszt. Sokszor kolibri módjára függögetve fürkészi át a lombkorona leveleinek alsó részét.

A fészekalja öt-hat nagyon apró, fehér alapon téglavörösen pettyezett tojásból áll. A tojásokat a szülők két hétig melengetik, majd ugyancsak két hetet maradnak a biztonságot nyújtó fészekben. Évente kétszer is költ.

<!– [if IE 9]><![endif]–>

Forrás: Ifj. Vasuta Gábor

Rövidtávú vonuló, a Földközi-tenger térségében telel, de enyhe teleken akadnak hazákban áttelelő példányok is. Védett madárfaj, a természetvédelmi értéke 25 ezer forint.