Ennek a kígyónak nagyobb a szeme, mint a szája

Az Ecology and Evolution folyóirat számolt be egy inváziós kígyófaj különös viselkedéséről Guam szigetén. A kígyó a második világháború után afféle potyautasként került ide az Admiralitás-szigetekről, a faj eredeti élőhelyéről. A faj kis korában apróbb gyíkokkal táplálkozik, ám felnőttként, elérve az akár 3 méteres testhosszt is, rágcsálókat és madarakat fog.

E kígyó egy sikló, apró méregfoga és az emberre nézve ártalmatlan mérge van. Sajnos nem minden faj ilyen szerencsés, mint mi: azzal, hogy idegenhonos fajként képes a felkészületlen madarakat megtámadni, egy fajt, a guami császárlégykapót (Myiagra freycineti) már évtizedekkel ezelőtt a kihalásba sodort, egy helyi jégmadár pedig már csak fogságban él, a vadonban e kígyó miatt kihalt, számolt be a Science.

Sokáig úgy vélték, hogy a fiatal, kisebb kígyók nem jelentenek veszélyt a madarakra a méretük miatt, azonban a valóság egészen más. A Karolina-szigeteki énekesseregélyt (Aplonis opaca) tanulmányozó Martin Kastner szerint a felnőtt seregélyek ugyan nincsenek veszélyben a speciális, védett költőládákban, de a fiatal madarak, amelyek még nem tudnak repülni, könnyen a kígyó áldozatává válnak.

A szakember rádiós jeladókkal szerelt fel számos fiatal madarat, és követte a sorsukat. Megdöbbenésükre számos madártetemet találtak a fészkelőhelyek környékén a fák alatt, a madarak feje nyálas volt, ez azt jelezte, hogy a kígyó a szájába vette őket, de nem volt képes lenyelni a túl nagy falat madarat. A kutatónak és munkatársainak azonban konkrétan nem sikerült megfigyelni ilyen eseményt. (Mivel a kígyó éjszaka vadászik a fák lombja közt, ez annyira nem meglepő.)

A 461 jeladós madárból 171 esett a kígyók áldozatául a felmérések ideje alatt, ezek több mint felére úgy bukkantak rá, hogy a rádiós jeladó a kígyók gyomrából is küldte a jeleket. Azonban a madarak másik fele a fák alatt heverő nyálas tetemként került elő.

A kígyófaj nagyjából a saját testtömegének harmadát kitevő zsákmányt képes elfogyasztani, ez kb. olyasmi, mintha egy ember egy különösen nagy termetű hódot nyelne le.

Volt ugyanakkor olyan kis kígyó is, amely a saját teste tömegének 80 százalékát elérő madarat falt fel sikeresen.

Igazán különleges (és úgy tűnik, sikeres) módszer volt ez a vizsgálatokra. A kígyók étrendjét jórészt elfogott példányok boncolásával lehet megállapítani, azonban abból nem derül ki, mi történik a kígyó által megölt, de nem elfogyasztott állatokkal. A rádiós jeladó segítségével erre is fény derülhetett, és kiderült, hogy a kígyó mennyire gyakran nem képes helyesen megítélni a potenciálisan elfogyasztható zsákmánya méretét.

Nem ez az első olyan felmérés, amelyből kiderült, hogy egyes kígyók nagyobb állatokat is megölnek, mint amekkorát képesek megenni. Hasonló eredményeket hozott egy piton vizsgálata Ausztráliában: kiderült, hogy a kígyó által elpusztított koaláknak csak a 38 százalékát tudták elfogyasztani. Egy kínai mérges kígyó is gyakran pusztít el akkora madarat, amekkorát nem képes lenyelni.

A guami kígyók esetében ez a tendencia azt is jelezheti, hogy a kígyó számára kedvező kis testű zsákmányállatok (pl. egerek, patkányok) száma olyannyira lecsökkent már, hogy nem fedezi az igényeiket. A kígyók gyakorlatilag kizabálták a megfelelő zsákmányállatokból már a szigetet.

A kutatás legfontosabb tanulsága az, hogy a sziget madarainak védelme érdekében (és a madár-visszatelepítéseket támogatva) a behurcolt kígyófaj apróbb, fiatal példányait se szabad kímélni, minden egyes egyedre figyelmet kell fordítani a madarak érdekében. Amíg a kígyómentesség nem garantált, addig a madárpopulációnak nincs sok esélye.