Láthatatlan apróság a vetővirág
A késő nyár, kora ősz gyepeinek szinte észrevehetetlen szépsége a védett vetővirág.
A hazai gyepek szórványosan előforduló ritkasága az apró vetővirág (Sternbergia colchiciflora), amelyre augusztus és október között bukkanhat rá a jó szemű megfigyelő. Az amarilliszfélék közé tartozó virág sárga, a talajból a virágzáskor csak a szirmok állnak ki. Az ember azt gondolná, mi sem egyszerűbb, mint egy sárga virágot észrevenni, azonban a gyakorlat egészen mást mutat.
A néhány centis virág valóban igen apró, így a rövid gyepből ki se nagyon emelkedik. Ott lehet jobban meglátni, ahol a gyep ritkás. A növény szép népi neve a kikericsvirágú sárika, a hivatalos nevét viszont az ihlette, hogy nagyjából abban az időben virágzik, amikor az őszi vetés zajlik. A növényfaj Észak-Afrikától a Kaukázusig terjedő területen, szórványosan él.
Ahhoz, hogy a vetővirág egyáltalában kidugja virágát a földből, csapadékra van szükség, és nagyjából az esőt követő 7-10 nappal jelennek meg a kis sárga szirmocskák a talajon. A ki nem nyílt virág leginkább pár elszáradt fűszálra hasonlít, ám, amikor az apró kelyhecske kitárul, már picit könnyebb meglátni. Száraz kora őszön nem bújnak ki a virágai a földből. A virágok beporzói apró (hangya méretű) vadméhek és hangyák.
A vetővirág sok szempontból különleges, talán a legérdekesebb a magvainak sorsa. A növényke tavasszal hoz levelet és magot, ez utóbbiakat zselészerű, tápláló, olajos burok vesz körül. Ez az úgynevezett hangyakalács vagy hangyakenyér, aminek az a feladata, hogy rávegye a hangyákat a magok terjesztésére. A hangyák felmásznak a növényke buzogányszerű termésére, kiveszik a húsos magvakat, majd elhordják őket.
A tápláló zselészerű húst aztán a hangyák lerágcsálják az elhurcolt magról, majd a számukra ehetetlen, szemétnek minősülő magot eldobják, az anyanövénytől távol. A termésérlelés ráadásul akkor zajlik, amikor a hangyák lárvái tömegesen fejlődnek.
E lárvákat a tápanyagokban gazdag hangyakaláccsal etetik azok a dolgozók, amelyek a rétet járva összegyűjtik az élelmet a vetővirág terméseiből. Az eldobált magvakból pedig majd – szerencsés esetben – újabb növényke fejlődhet.
Mire beköszönt a nyár, a növényből maximum a talajon heverő elszáradt levelek látszanak, és ezt követően maga a növény egészen nyár végéig a talajban pihen, hogy aztán néhány napra megmutassa napsárga virágait. Az efféle, az év jelentős részét a talajban töltő növényeket geofitonnak nevezik, ide tartozik például a közismert hóvirág, vagy a keltikék, csillagvirágok is.
Az apró vetővirág védett, természetvédelmi értéke 10 ezer forint.
Genetikai hegeket viselnek az elefántfókák
Az állatok vadászata miatt lecsökkent egyedszám hatásait a ma élő egyedek DNS-ében jól fel lehet ismerni, ezt a szakemberek genetikai hegeknek nevezték el.
Különleges vadászmódszert használnak a rejtélyes chilei orkák
A Csendes-óceán déli részén élő kardszárnyú delfin csoport egyedi vadászati szokásait sikerült feltárniuk chilei kutatóknak.
Az élelemhiány a vadorzók fő motivációja
A kelet-afrikai védett területeken az állatokat ugyan védik, ám az ott élő emberek számára nem biztosított a megfelelő megélhetés.
Sikeresebb a polip, ha hal társával együtt vadászik
Nem túl gyakori, hogy két teljesen különböző állatfaj közösen szerez élelmet, ezt most polipok és halak esetében figyelték meg részletesen.
A virág céltábla a méhek szemében
Nem mindegy, mekkora a virág középső, sötét mintázata, ennek fényében válik kevésbé vagy épp jobban vonzóvá a méh számára.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
