Ez az egyik legszebb hangú énekesmadár

2006 májusában Erdélyben madarásztunk, ahol költőhelyén sikerült találkozni egy, hazánkból szinte teljesen eltűnt fészkelővel, a nagy fülemülével (Luscinia luscinia). Korábban a Felső-Tisza ártéri ligeterdeiben építette fészkét.

Nyár végén madarászáskor a hajnalokat részesítem előnyben. A kristálytiszta vizű Kígyós-patak mentén az égerligetek, csalitosok mindig is vonzották a vonuló énekesmadarakat, a napokban ott sikerült hívóhangja alapján meglelnem a nagy fülemülét.

Gyakori rokonától a fülemülétől (Luscinai megarhynchos) leheletnyivel nagyobb. Tollalzatában inkább a barnás szín az uralkodó, szemben a fülemüle vörös tollazatával. Népi nevei a barna fülemüle, ligeti fülemüle, vízi fülemüle és a magyar fülemüle.

Telelőhelye Afrika középső és déli területein található. Fészkét folyóparti ligeterdőkben, csalitosokban, mocsaras ártereken építi, azt a sűrű bozótosokba, csalánosokba, legtöbbnyire a földre rakja.

Finom növényi szálakból alakítja ki a csészét, amelyeket nagyon vékony gyökérdarabokkal és állati szőrrel bélel puhára. Ebbe rakja olajbarna, sötéten márványozott négy-hat tojását.

Évente csak egyszer költ, a fiókák két hét alatt kelnek ki, és ugyanennyi ideig etetik őket szüleik. A táplálékát mindig a talajszinten, bokrok alatt keresgéli az avar között álcákra, bábokra, gilisztákra, bogarakra és hernyókra vadászgatva.

Ősszel, akárcsak a rokonának, a fülemülének a kedvencei az érő bodzaszemek. Idén a nagy melegben sok helyen összeaszottan hullottak alá a fekete szemek, így a vonuló énekesmadarak nehezebben leltek táplálékot a bodzavendéglőben.

Egy kicsit visszakanyarodva a bevezetőben említett erdélyi madarászásra: talán kontinensünk legszebb énekű madarát itt hallottam énekelni több hajnalon át.

Fokozottan védett madárfaj, természetvédelmi értéke 100 ezer forint.