Ritka rákfaj él hegyi patakjainkban
A patakok kiszáradása és szennyezettsége miatt a faj egyedszáma csökkenést mutat.
Nagyon szeretek a természetben olyan ritka állatokat keresni, amelyek felkutatása igényel némi előtanulmányt, ilyenkor szinte mindig eszményi élőhelyekre jut el az ember. Pár esztendeje a kövi rák (Austropotamobius torrentium) felkutatására adtam a fejem, egy országhatár közeli kristálytiszta vizű patak mentét néztem át.
A példányok napközben a parti gyökerek között húzzák meg magukat, vagy a nagyobb kövek alatt pihennek, éjszaka aktívak. Táplálékuk kagylók, csigák, férgek, olykor dögöt is fogyasztanak.
A faj faroklegyezőjének impulzusszerű csapásaival, valamint a potrohának a begörbítésével képes hátrafelé úszni.
Kizárólag a tiszta vizű hegyi patakjaink lakója, sajnálatos módon azok kiszáradása és a víz szennyezettsége miatt egyre ritkulóban lévő fajról van szó.
Meglepő ugyan, de a tízlábú ollós rákok rokoni viszonyban állnak az ászkákkal, a kandicsrákokkal, a vízibolhákkal. Folyókat, tavakat, édesvizeket, tengereket népesíti be a földkerekségen mintegy 40 ezer fajuk. Egyes képviselőik a szárazföldön élnek, ilyenek például az ászkák, azaz népi nevükön pincebogarak.
A hazai faunában négyszáz rákfaj él, ezek nagy része mikroszkóppal látható, a tízlábú rákokat csak elenyésző részük teszi ki. A három őshonos tízlábú rákunk között a kövi rák legkisebb termetű. A faj kiemelt közösségi jelentőségű ízeltlábú, védett, a természetvédelmi értéke 50 ezer forint.